elõkerültek az EXDOS bõvítés eredeti leírásai vagy a fontos fejezetek még mindíg nincsenek?
Azok sajnos továbbra is hiányoznak
érdekelne pl. hogy az EXDOS(FD) EXDOS(FC) EXDOS(FB) bõvítõk meghívásával milyen lehetõségeket biztosít az EXDOS?
Engem is érdekelnének
Amit visszafejtés során sikerült kiderítenem, azt még az indexes fórumba írtam:
Úgy mûködik az EXDOS, hogy a 26 logikai meghajtó (A-Z) számára létrehoz egy fizikai meghajtó hozzárendelési táblázatot. Itt kezdetben mindegyik logikai az azonos számú fizikai meghajtóhoz van rendelve, de ez pl ASSIGN utasítás hatására változhat.
Ha meg van a fizikai meghajtó száma, akkor egy másik táblázatból keresi ki a fizikai meghajtó leíróját. Ez a táblázat 3 bájtos elemekbõl áll, megadja a leírót tartalamzó szegmens számát, és persze a leíró címét.
A fizikai meghajtó leírója többek között tartalmazza kezelõ program szegmensszámát és kezdõcímét, a kezelõprogramhoz tartozó RAM terület szegmensszámát és címét. Innen már látszik, hogy milyen szép rugalmasan bõvíthetó rendszerrõl van szó, úgy ahogy azt már az EXOS mûködésében is megszokhattuk!
Az inicializálási folyamatban úgy néz ki, hogy miután a logikai meghajtók táblázatát felépítette, elkezdi összeszedni a rendelkezésre álló fizikai meghajtókat. Elöször az
EXDOS ábrán látható UNITH egységet veszi fel, ami 4 meghajtót vállal be, ez az egység végzi a floppy kezelést, tehát ez lesz a négy floppy meghajtó A:-C:
Következõ és egyben utolsó belsõ EXDOS egység a RAMUNIT, ami 1 meghajtót vállal, magyarán ez lesz a RAMDISK, E: meghajtóként.
Ezután jön a számunkra roppant fontos rész: az EXDOS lekérdezi a lehetséges EXDOS bõvítéseket!
Ez ugy néz ki, hogy EXDOS,0FFH paranccsal kérdezi le a rendszerbõvítõket. Ha egy bõvítõ szeretne csatlakozni, akkor a következõ a dolga: saját RAM területén biztosítja a fizikai meghajtók leírónak szükséges helyet. Visszatéréskor B-ben megadja ennek a területne a szegmensszámát, DE-ben a címét. A megadott terület elején pedig a következõ adatokat kell letárolni: kezelendõ meghajtók darabszáma, kezelõ program címe és szegmensszáma.
Ezen adatok alapján az EXDOS elkészíti a szükséges számú meghajtó leírót a megadott RAM területen, és ezek címét eltárolja a saját fizikai meghajtó táblázatában.
Fontos, hogy a bõvítõ jegyezze meg, hogy egyszer már válaszolt az EXDOS,0FFH parancsra, továbbiakban hagyja figyelmen kivûl! Ez a módszer biztosítja azt, hogy tetszõleges számú EXDOS bõvítõ csatolható a rendszerhez. Az EXDOS addig kérdezget az EXDOS,0FFH paranccsal, amíg már senki nem válaszol rá.
Amikor összegyûjtötte az összes fizikai meghajtót, létrehozza a szükséges számú EXOS perifériát, A: B: stb neveken.
Ezután még lehetõséget ad az EXDOS a bõvítõknek, hogy saját inicializálást végezzenek, ez elsõ esetben, vagyis hidegindításkor az EXDOS,0FCH paranccsal történik. A bõvítõknek változatlan BC, DE regisztertartalommal kell visszatérni ebbõl a parancsból, hogy az összes a bõvítõ sorban megkapja a parancsot.
Melegindítás esetén EXDOS,0FBH parancs jár körbe.
