Mint azt már tudjuk egy ideje, eredetileg Plug and Play rendszert terveztek a bõvítõkártyákhoz, amibõl csak a gyári EXDOS és hozzá adott BRIDGE készült el ilyen módon. (Mivel nem volt errõl szóló dokumentáció, így sajnos a magyar fejlesztések nem követték ezt a rendszert.)
Ime, hogy hogyan számolja ki az EXDOS a WD portcímét:
Ebbõl kiderül, hogy a lehetséges ROM címekhez, az IO tartomány fel osztható ki, 80H-tól az alaplap jelenlegi, ill. esetleges késõbbi eszközei helyezkednek el. A BRIDGE-n 3 darab Socket Address címvezeték helyezkedik, el, ez 8 kártyát tesz lehetõvé. A kártyákon az eredeti EXOS ROM tesztet figyelembe véve a következõ aktív ROM szegmensek és IO címek lehetnek:
0: 10H, 00-0FH
1: 20H,30H, 10-1FH
2: 40H,50H, 20-2FH
3: 60H,70H, 30-3FH
4: 80H,90H, 40-4FH
5: A0H,B0H, 50-5FH
6: C0H,D0H, 60-6FH
7: E0H,F0H, 70-7FH

A fenti SRL-es számítási módot tekintve lehetséges az is, hogy 1 kártya két lehetséges ROM-ja, elossza 8-8 arányban a lehetséges 16 portot. Az EXDOS ezt mindenesetre nem teszi, 10-13H a WD, 18H a kártya vezérlõregisztere.

Még egy érdekesség a fenti rutinról: valószínûleg a fejlesztési fázisból benne maradt egy kivételkezelés, ami gyári konfigurációban akkor lép mûködésbe, ha a cartridge-ban van az EXDOS ROM, ekkor kiszámolt bázis port címet a jól ismert 10H-val helyettesíti, ami a gyári BRIDGE-hez kötött EXDOS kártyának felel meg.

Anno a Turbo EXDOS fejlesztésekor tapasztaltam, hogy a ROMLOAD-dal betöltött EXDOS ROM nem mûködött a PNP portcím számítás miatt, hiszen nem a 20H-ra lett töltve. Viszont ennek a kivételkezelésnek az lett a mellékhatása, hogy x4 vagy xC végû szegmensre töltve mûködik a betöltött EXDOS ROM. (Magyarán egy RAMDISK 3 után mehetett a ROMLOAD)

A portcímszámolgatás még egy másik esetben került elõ: egyes magyar gyártású BRIDGE-ekben nem volt megfelelõen bekötve SA0-SA2, így más címre dekódolódott az EXDOS, ezért pár program ami fix WD címeket használt, nem mûködött. (Ezt anno be is küldtem az Enterpressbe.)

Az viszont egy apróbb bökkenõ, hogy nem sikerült egyetlen egy olyan meghajtót se találnom, ami ezt a fajta Disk Change jel kezelést tudná. Talán ha valakinek van valami egész õsi SS/SD meghajtója, hátha az tudja még a Shugart szabványt... vagy venni eBay-en eredeti Shugart floppyt 100 dolcsiért 

Szóval, ha majd eljutunk az új EXDOS verzió fordításáig, akkor érdemes lesz átírni ezt a rész a PC-s módszerre, bár az egy picit bonyolultabb lesz, mert ott fejléptetéssel megy a törlés.
Az EP-vel egy idõs, fekete elejû (ma ismét divatos színû ) TEAC 5.25" meghajtók is ezt a módszert tudják.

Kiegészítettem!
Így jó lesz?

Újabb kiegészítés: az eddig ismeretlen 7-es DISKIO funkció: hw lemezcserejel lekérdezése
Csere esetén a megfelelõ hibakód beállítva. Ez a parancs is törli az esetleges jelzést, így ismételt lekérdezés már nem jelez  cserét, csak akkor ha fizikailag tényleg újabb lemezcsere történt.

Úgy tûnik az EXDOS képes azzal a ténnyel is együtt élni, hogyha a DISK CHANGE RESET jellel nem sikerül törölni a DISK CHANGE jelet. Minden meghajtóhoz külön tárolja az állapotot, és a nem törlõdött jel már nem okoz újabb lemezcsere jelzést. Viszont ha a meghajtó majd egyszer törli a jelzést, majd újra aktívvá válik, akkor az természetesen újabb lemezcsere jelzést vált ki.
Ebben nekünk az a jó, hogy ahhoz, hogy áttérjünk a PC kompatibilis lemezcsere jelzésre (34-es lábon jelez, és akkor törlõdik, ha fejléptetés parancsot kap a meghajtó miközben van benne lemez), csak azt kell módosítani, hogy a 18h port melyik bitjét figyelje. Kb két AND 40h-t kell AND 01h-ra átírni

Nem lehet, hogy valamilyen az ángluisoknál elterjedt, és népszerű gép használhatott ilyet?

De lehet már csak azt kéne kitalálni melyik?

Tűt a szénakazalban