ROM: Read-Only Memory, vagyis azért ROM mert csak olvasható
Az EPROM az törölhető, és újraprogramozható, ehhez kell UV lámpa, és EPROM égető.
A következő lépcső volt az EEPROM, ami már elektromosan törölhető, így UV lámpa már nem kell csak a programozó készülék.
Ez után jöttek a Flash ROM-ok, amelyek már alkalmasak voltak arra, hogy külön készülék nélkül, a Flash ROM IC-t használó rendszeren belülről újraprogramozható legyen. PC-knél nagyjából a Pentium 1-es alaplapok idején kezdték ezeket alkalmazni BIOS chipnek, lehetővé téve a könnyű BIOS frissítést, amire az egyre több különféle processzor megjelenése miatt egyre nagyobb szükség volt.
A korai Flash ROM IC-knek (28F sorozat) még szükség volt külön 12V-os égető feszültségre a törléshez/programozáshoz, hasonlóan a korábbi EEPROM és EPROM típusokhoz.
29F sorozattal érkeztek meg a csak 5V-ot használó Flash ROM típusok, amiket már könnyedén lehet EP-ben is programozni, pl az SD illesztőn is ilyen van.
Ami jelen esetben problémát jelet, hogy ezeknél egy nagyobb (jellemzően 64K) blokkot kell egyben kitörölni, és utána lehet újraírni. Mivel itt csak a pont listát kell frissíteni, ezért kéne a játék mellett sok szabad memória, elmenteni a ROM tartalmat, aztán módosítva visszaírni.
A konkrét esetben Winbond 29EE/Atmel 29C vagy ezekkel kompatibilis IC-kel lehetne megoldani a dolgot, ott 128 bájtos blokkokban lehet újraírni. (ezeknek más hátrányuk van, általánosan ezért nem jók EP-be, bármilyen ROM-mal)
De ez esetben is célszerű lenne natív ROM változatot készíteni a játékból, ami aztán közvetlenül "pókolná" a pontszám táblát a megfelelő ROM helyen.