Az indukciós elven mûködõ fül és fejhallgatók mindig is 25-35 ohm körül voltak.
8 ohmos a hangszóró szokott lenni, mert nagy légtömegeket kell mozgatnia és ezért nagy áramra van szüksége.
Az EP eredeti magnójában volt egy ún. dinamikakompresszor, amely az erõsítését mindig az azt megelõzõ hangintenzitás szerint változtatja. Tehát, amikor felvételkor jön a PAUSE rész (és esetleg nem áll le a magnó), akkor megnöveli az erõsítést annyira, hogy halljuk ezt a "háttérzajt". Majd ahogy érkezik a bevezetõhang, visszaáll az erõsítés kisebbre. Ennek további elõnye, hogy mind a 40mV-os mind pedig a 700mV-os jel úgyanolyan hangerõvel kerül rögzítésre.
Úgy tûnik az én hangkártyámban is van ilyen dinamikakompresszor, és nem lehet szoftveresen kiiktatni. (alaplapi a lelkem, sajnos nem SoundBlaster)
Egy elektrolitkondenzátor élettartama 5-8 év. Még az 1985 elõtt gyártottaké is. Ennyire vannak tervezve. Amióta megvettük az EP-t azóta nem volt kondizva. Nem csoda, hogy "zavart" produkál. Szerencsére az IC-k megbízhatósága a nagy csíkszélesség (értsd: szilíciumlapkán a vezetõsáv mérete) miatt jóval nagyobb (több ezer atomnyi). Szerintem 50-100 évet simán kibírnak. (Ez sajnos már nem mondható el a mai processzorokról, melyeknél a csíkszélesség néhány atomnyi, és ha nincs jól tokozva, akkor egy ûrbõl érkezõ kozmikus sugár is felszakíthatja)*
* Forrás: Széchenyi István Egyetem Gyõr, Elektronika I. tantárgy jegyzete