Másik topicban írta szipucsu:
pl. MrPrise gondol egyet és megcsinálja az emulátort, hogy tudjon kimenteni. Én max. karakteres képernyõn futó basic játékprogramot tudok írni EP-re.
Én a basic ismeretemet a gépkönyvbõl szedtem össze fõleg. De a többiek hogyan jutottak el addig, hogy emulátort írnak, belepiszkálnak, átírnak játékokat CPC-rõl, Spectrumról... Szakirodalomból nem nagyon lehetett.
Nos, akkor következik némi életrajz-szerű visszaemlékezés
Azóta programoz(gat)ok mióta a szüleim megvették nekünk az Enterprise-t.
Először persze a felhasználó kézikönyv alapján BASIC-ben szórakoztam, csináltam egy kazetta nyilvántartó programot amiből aztán szakközépben az év végi kötelező program lett és ötöst kaptam rá
Mivel a szakközépiskolában nem volt EP, így nekem kellett bevinni a sajátomat, hogy be tudjam mutatni művemet. Ez buszon történő 60kmnyi utazást jelentett. Mindenki csak nézte, hogy milyen szép gép
Kérdezgették mit tud, stb. A legtöbb osztálytársam csak a Commodore gépeket ismerte és volt még egy Amigás. Ekkor ijedtem meg nagyon. Egy másik osztálytársamnak is volt Enterprise-a, de ő nem tudta behozni a gépét, így megkért, hogy engedjem meg hogy az én gépemen mutassa be ő is a kötelező programot. Rá előbb került sor és nem ment a gépemen a programja. Mivel nem voltam ott, csak annyit tudtam hogy jött hozzám, hogy a gépem nem jó, mert nem működik a programja. Teljesen kétségbe estem. Akkor még nem ismertem a gépet annyira, hogy tudjam hogy az Plus-os BASIC program nem megy a sima BASIC-kel. Természetesen ennyi volt a baj, de nagyon megijedtem, mert azt hittem hogy elrontották a gépemet
A vége az egésznek az lett, hogy az ő programját nem fogadták el és egyest kapott. Ő sem tudta, hogy ha Plus alá ír programot ahhoz kell a Plus is
Nekem nem is volt ilyenem, azt sem tudtam hogy létezik. Itt volt még egy izgalmas élmény. A suliból úton a megállóhoz elkapott egy nagy zivatar ami teljesen váratlanul jött. Bőrig áztam, kezemben egy nagy szatyorban az EP, az eredeti dobozában. Szerencsére nem lett semmi baja, de biztos érdekes látvány lehettem esernyő nélkül a zuhogó esőben, szétázva, egy nagy dobozzal
Pláne a buszon volt égés, amikor minden lépésnél cuppogtam és csöpögött rólam a víz
Ennyi kitérő után térjünk vissza az általános iskolához. A BASIC-kel történő otthoni ismerkedéssel párhuzamosan az általános iskola számtech fakultációja keretében Pascal-t tanultam. Mivel tudtam, hogy az EP-nek hála rájöttem, hogy engem ez az egész számítógép dolog nagyon érdekel, tudtam, hogy ott a helyem a fakultáción. Akkor még ha valaki megkérdezte, hogy mi érdekel és én azt feleltem, hogy a számítástechnika, szinte mindenki csak nézett és azt kérdezte, hogy mi abban az izgalmas, hogy számológéppel számolgatok? Hiába mondtam, hogy ez nem erről szól, nem értették.
Aztán jött az Enterpress. Véletlenül láttam meg a postán a címét a sok újság között. Nagyon hasonlított az Enterprise feliratra és ezért felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mi lehet az? Meg is vettem. Ez már a 2. száma volt. Sikerült rábeszélni a szüleimet, hogy fizessünk elő és rendeljük meg a korábbi számot is. Ezután már assembly-t tanulgattam az Enterpress remek cikkei alapján. Egyre jobban megismertem a gépet is.
Ennek persze nem lett publikálható eredménye, de hasznomra vált.
Utána kaptuk meg az első PC-nekt. Ekkor már szakközépiskolába második osztályába jártam. Eleinte PC-n csak Pascal-ban nyomultam. Aztán kezdett érdekelni a C. Netes leírások alapján kezdtem el ismerkedni vele ill vettem egy könyvet ami a C nyelvről szól ill hogy hogyan lehet abban programozni. Ennek a segítségével már komolyabb programokat is tudtam eszkábálni C-ben ill assembly-ben. A Z80-as assembly tudásomra alapozva a PC-set már egyszerű volt megérteni és használni. Ekkoriban fejtettem vissza 4k introkat. Lenyűgözött, hogy ilyen kis méretbe mennyi dolgot tudnak belesűríteni. Volt egy intro aminek a végén egy olyan effekt volt, hogy egy kép úgy hullámzott mintha víz lenne. Ezt én tudni akartam, hogy hogy lehet megcsinálni. Elég sok munka volt, de visszafejtettem és a forrás fordítható volt (most is megvan valahol). Közben már a védett móddal is megismerkedtem. Ekkoriban találkoztam a DOS-os EP emuval. Ekkoriban kezdtek az emulátorok elterjedni PC-n. Ekkor kezdtem el a saját emulátoromat írni
Először DOS alatt DOS Navigatorral és Watcom C-vel. Sokáig ezeket használtam, míg meg nem ismertem a Linux-ot. Utána már minden más gagyinak tünt
Minden segédprogram rendelkezésemre állt amit csak elbírtam képzelni. Ekkor kezdett el érdekelni jobban az internet is. Netes leírások és a Linux segítségével megismertem a HTML-t, PHP-t, SQL-t. Mellette persze volt Winem is. Ott a Delphit ill Visual C++-t próbálgattam. Azóta tovább csiszolgattam az ismereteimet. Hogy válaszoljak a kérdésedre. Az, hogy én bele tudok nyúlni egy programra annak az eredménye, hogy évekig a gép előtt ültem(/ülök) és ezzel foglalkoztam állandóan. Persze ma már más a helyzet. Most már mindenhol oktatják ezeket a dolgokat, de mikor én gyerek voltam, olyan ritka volt az hogy valaki értett a számítógépekhez, mint a fehér holló. De én tudtam, hogy ennek lesz jövője, mert láttam, hogy a PC egy olyan eszköz amivel szinte bármit meg lehet oldani. Persze nem ezért érdekelt, ez inkább csak szerencsés egybeesés volt. Egyszerűen csodáltam a számítógépeket. Egy rakás elektronika és mégis bámulatos dolgokat tudsz vele csinálni. Ahogy teltek az évek és elterjedtek a PC-k és egyre több embernek kellett használni őket, a számítástechnika iránti gyerekkori érdeklődésemnek hála, behozhatatlan előnyben voltam azokkal szemben akiknek már azért kellett megtanulni a PC kezelését, hogy kapjon munkát. A legtöbb ember utálta ill. utálja most is a PC-ket. Iskolában nem nagyon tanultam programozást. Amit szakközépben oktattak azt már addigra mindet tudtam. Segítettem a tanárnak órán. Tavaly jelentkeztem főiskolára, hogy legyen papírom is. Programozó matematikus leszek 2 év múlva, ha a matekkal is sikerül megbarátkoznom
A fenti szakmai dolgok után írok arról is, hogy hogyan ismertem meg az Enterprise-t (hogy legyen jobban ontopic a hszem).
A család barátjának Balla Antinak, volt Enterprise-a. Ő teljesen EP-őrült volt (sajnos pár évvel ezután autóbalesetben meghalt
)
Olyan lelkesedéssel tudott minden Enterprise-os dologról beszélni, hogy öröm volt hallgatni. Minket az öcsémmel gyerekfejjel teljesen megfertőzött ezzel
Ekkor még nem is láttuk a gépet
Aztán elhívott minket hozzájuk és megláttuk a csodát! Batman első része, színes TV-n, külső joystick-kal! Úgy követtük a tv képernyőjén a zenélve mászkáló kis manót (nem tudtuk mi az a Batman, akkor még itthon teljesen ismeretlen volt a Denevérember) mint ahogy a kígyóbűvölő furulyáját nézi a kígyó
Teljesen odáig voltunk. Pláne mikor játszhattunk is vele! Aztán jött a többi klasszikus EP játék: Beach Head, Raid, Wriggler, Nodes, Sorcery, Cauldron, Bruce Lee. Egy alkalommal is nála voltunk, mikor el kellett mennie valahová, de megengedte, hogy maradjunk és így játszhattunk tovább. Ránk parancsolt, hogy fél óránként menjünk ki az utcára és fussunk el a sarokig, meg vissza
A Wriggler alatt eltörtük a joystick-ját
Nagyon szégyeltük magunkat, de ő nem tolt le minket, de mi láttuk hogy nagyon mérges. Nem érette, hogy voltunk képesek eltörni. Aztán valahogy megragasztotta, de mi már nagyon óvatosan bántunk vele, sőt ha tehettük inkább billentyűvel játszottunk, de annak meg ő nem örült, mert tudta, hogy mennyire nem strapabíró. Úgy volt vele, hogy a joystickot könnyebb cserélni. Talán ez a kellemetlen élmény az oka annak, hogy azóta már mindenre nagyon ügyelek. Később mégis ideadta nekünk a gépét amikor el kellett mennie pár napra. Betöltötte a Sorcery-t és azt mondta játszattok ezzel addig amíg visszajövök. A magnó kellett neki, így másik játokat nem tudtunk játszani. A gép ment éjjel-nappal. El is voltunk egy darabig, igaz a Sorcery-t már másnapra végig tudtuk játszani kb 10 perc alatt, amivel némileg sokkoltuk
Utána megkaptuk a saját Enterprise-unkat! Nagyon örültünk neki!
A Cézár a macska volt hozzá, amivel elvoltunk egy rövid ideig, de a Batmant meg sem közelítette. Később rendelgettünk mi is, amikor láttunk újságban "neppereket" hírdetni.
Emlékszem egy nyáron tesómmal azt csináltuk, hogy betöltöttük a Batman örökéletes változatát és azt mondtuk, hogy most ezt végig fogjuk játszani.
Néha mikor elakadtunk kimentünk a kertbe és tapicskoltunk a forró homokban, aztán újra a gép elé. Ej, boldog gyermekkor!
Akkor is pont játszottunk az Enterprise-szal, amikor kimentünk a kertbe, a szüleinkhez akik ott beszélgettek, mintha éreztük volna, hogy valami szörnyűség történt. Nem tudtuk miről van szó, de láttuk, hogy nagyon szomorúak. Nem is nagyon akarták először elmondani, hogy mi történt, de aztán végül mégis elmondták, hogy Anti meghalt autóbalesetben.
Nagyon sírtunk, gyerekfejjel elvesztettük a legjobb barátunkat és egyszerűen nem értettük, hogy hogyan halhatott meg?
Az, hogy ez az oldal létezik, hogy csinálgatom a saját EP emulátoromat, azaz minden informatikai / programozási tudásom a gyerekkori érdeklődésemnek köszönhető, amit az Enterprise iránti csodálat indított el.
Ez pedig Antinak köszönhető. Akkor még nem tudtam, hogy később ebből milyen előnyeim fognak származni, de most már nagyon hálás vagyok neki és sajnálom, hogy már nincs közöttünk.