A módosított Epimgconv programmal villámgyorsan elkészült a C64 SlideShow. A legnagyobb probléma az volt, hogy marha nehezen jött össze az egy lemeznyi cucc...
A demo disk image file-ba (az emulátor lapon) is bekerült, hogy ne kelljen vacakolni.

Ezek nagy része csak trükk, és csak állóképként használható, mert vagy két képet váltogat, vagy a VIC regisztereket írja időzítve

nterlace módban elméletileg 32896 szín is elérhető lenne EP-n, ha jól számoltam  ,akár 336x256-os felbontásban.

Quote

Azzal sem értek egyet, hogy Zozo az LPT demoval olyat hozott létre, amit a gép nem képes, a Nicket eleve úgy tervezték, hogy az Interlace-t módot alapból tudja.

A "Zozolace"-ban két négy színű kép van összekeverve váltott soros LPT-vel, így összesen fekete+6 tetszőleges szín használható négy szín módnak megfelelő felbontásban. Lehetne még tovább is játszani, hogy a két képernyő 1-1 színét összekeverve újabb színt kaphatunk. 

Mi van még? Ja, az interlace (váltottsoros letapogatás). Ez csak a sávszélességcsökkentés miatt van. A szem ugye kb. 15 kép/mp-nél gyorsabb képváltást már folyamatosnak érzékel. De ez csak az egyik szempont, az ilyen képváltásnál a villogást azért még érzékeli. Ha azt akarjuk, hogy a villogás is megszûnjön, akkor legalább 45-50 képet kell megjeleníteni másodpercenként. (Ma már tudjuk, hogy ez is kevés, létezik egy harmadik érték is, ez alatt már nem érzékeljük a villogást, de a szemizmok azért még mozdulnak rá.) 50 egész képet kéne tehát átvinni mp-enként. Ez 20 msec. A PAL videószabvány 625 sort ír elõ. 20 msec alatt 625 sor, egyszerû matekkal egy sorra 32 usec jutna (31,25 kHz, ismerõs szám?). Ez alatt a 32 usec alatt kéne kb. 833 (625*4/3) pontot megkülönböztetni. Ehhez 13 MHz-es jel kéne. A TV kezdetekor (20-as évek) ezt még nagyon soknak gondolták, sok szempontból is. Ezért bevezettek egy "trükköt". Csak 25 képet viszünk át, ez elég a folyamatos mozgáshoz. Viszont felváltva (fésûszerûen) a sorokat, így a képváltás ténylegesen 50 Hz lesz. Így a villogás kérdése is megoldva.Elõször egy kép páratlan sorait , aztán fél sorral elcsúsztatva a páros sorait (kék vonal). Ezzel elérték azt, hogy egy soridõ a duplájára nõtt (64 usec), az összes ebbõl adódó frekvencia pedig a felére csökkent. Ma már ez az interlace inkább csak nyûg, rengeteg problémát okoz. Jó példa ez szerintem, hogy a szabványalkotók mennyire szûklátókörûen, az adott kor technikai színvonalát célozva csak meg dolgoznak. Nem csoda, a gyártók érdekei mindenekelõtt... A szgépek (és a monitorok) nem is használják ezt a módszert. Az EP sem, valójában tehát minden második félkép egyforma.

Ez a Wikin tigrian leírása.

A memória kezelésről is lehetne még mit írni
a CREATE-BUFFERS paranccsal foglal szegmenst, amivel 16 új buffer adódik hozzá, ezt összesen 16x lehet eljátszani, azaz az eredeti 8-al együtt összesen 264k lehet a program, ha jól értem.
És olyat is ír, hogy lemezes rendszerben képes a buffereket ki/be rakosgatni ha kevés a RAM, ez mai szóval virtuális memóriának nevezhető.

Szóval egyre izgalmasabbnak tűnik ez a IS-FORTH dolog már csak érteni kéne hozzá...

Ahogy elnézem az eredeti doksit "sehol sem tartunk" az IS-FORT-szal... Úgy nehéz lesz kiegészíteni a leírást, ha egyáltalán nem értünk a FORTH-hoz. Pedig igen figyelemreméltónak tűnik!