Jól belehúztatok
Zozoval, és LGB-vel értek egyet, amikor a gép ötletével kijöttek, akkor vagy nem volt még C64, vagy megvolt, de még nem volt az a hatalmas success story, amivé később vált, és ha az azidő tájt készült gépekkel hasonlítjuk össze, az EP kimagaslott a mezőnyből, amikor kijött, akkor csak a 8 bites mezőnyből. Volt szó a minőségről is, csak hasonlítsuk össze a kispajtásaival, van/volt C64-em, 1 év után tönkrement tápja, utána is volt bajom vele, úgy emléxem, a kikapcsológombja volt a másik gyenge pontja, EP-n csak billentyűfóliát kellett cserélni, azt is egyszer, ugyanis, ha elárulja valaki, hogy az int joy nem joy ölő játékra való, akkor másképp bánik vele az ember, és megpróbál ext joy illesztőt venni, amúgy nem lett volna semmi baj a billentyűfóliámmal. Az igaz, hogy nem gyorsgépelésre találták ki a billentyűzetét, de teljesen jól kezelhető, nem úgy mint a tömörgyönyör érintőbillentyűzetes gépeké
Ja, és ugye az is kiderült, hogy a legtöbb gyártó régen nem foglalkozott a minőséggel, ha elromlik, hát megjavítjuk szlogennel futottak, így nem kell csodálkozni a fóliás megoldáson se, és sztem az EP kivitelezésben még a minőségi kategóriába is tartozik. Volt olyan, akinek elromlott a fólián kívül mása a gépében?
Sebesség: akkoriban ez volt a divat, évekig elvoltak ugyanazok a processzorok, ugyanazon a sebességen, lehet a 6Mhz-es Z80-nal terveztek, de nem az lett a költségek miatt, ha meg nem, akkor legalább gondoltak a gyorsítás lehetőségére, a 6Mhz-es Z80-nal se lehetett volna megváltani a világot, az 50 fps-t megközelíteni se tudta volna, azok a játékok még nem fps-re mentek
CPC: szinte minden téren rosszabb, külalaktól, belcsínyen át, pont a már említett toldozás-foltozásnak köszönhetően legtöbb periféria elérése macerás, pl egy billentyű lekérdezése kb 20 utasítás.
4 grafikus módot ismer: 2col, 4col, 16col, 2col lores
maximális felbontás, ha jól emléxem pont az, mint EP-n, viszont itt csak trükközéssel (időzítve ) lehet módot mixelni a képen, és palettát cserélni
Az oprációs rendszere köszönőviszonyban sincs az EXOS-szal, a basic Editorától agymenést lehet kapni, ha már szabadon mozoghatok a képen, miért kell a Spectrumos Edit line megoldást alkalmazni?
Egyedül, amiben jobb, a hardver envelope-ok,és a hang+zaj egy csatornán lehetősége, igaz, nem tudjuk, hogy a Dave extra szolgáltatásai mire jók
Másik, a CPC+ 90-ben jött ki, na azzal mi lehetett a cél?
Annyi módosítással, hogy bekerült a sprite-kezelés, és a hardver scroll, meg DMA a zenelejáétszásra, és raster.
A sprite-ok itt már alapból 16 színűek, és a 4színű mód felbontásúak, 16 sprite-ra van 4 kb memória.
Viszont, amikkel eddig találkpoztam, elég macerás a használatuk, a rastereket itt is időzíteni kell, ha sprite-tal szertnénk valamit csinálni, akkor első lépésben inicializálni kell az ASIC-ot egy bájtsor kiküldésével, majd minden egyes sprite művelethez be kell lapozni az ASIC-ot az egyes lapra, majd utána ki,mert ugye ott kódunk is leledzik nagy valószínűséggel.
Az EP megálmodói úgy gondolták, ki fognak vágni egy szeletet a háziszámítógépek piacának tortájából, nem jött be, pedig rosszabb gépekkel lehetett akkoriban mazsolázgatni, mint a példa is mutatja.
