Nagyon érdekes volt, köszi!!!!
(Ezek alapján viszont a német cégnek nem is ment olyan rosszul... Ha összehozták ezeket az üzleteket, akkor azért tejelt nekik a gép rendesen... )
Kíváncsi lennék majd a "legvégére" is, tehát hogy miért hagyták mégis abba, miért nem volt több (német) fejlesztés, esetleg mit tud az Enterprise PC -ről, stb.

Nálam a miniatűrök feketék voltak, csak akkor lehetett látni, ha rákattintottam. Mostmár mindkét helyen látható.

Következő dolog, amiről hallottunk, de eddig soha nem láttuk: Enterprise merevlemezes egység. Fotók itt.

És a sztori Wernertől:
Ahogyan azt már korábban mondtam, a tervezés 1988 körül kezdődött, A szoftvert Michael Leopoldseder és Martin Schillinger készítette, akik szabadúszóként dolgoztak az EC GmbH-nak. A hardver tervezés volt az én feladatom, és én készítettem egy bővítőkártyát az én Minibus/Motherboard Extension Bus rendszeremhez, és egy kis illesztő kártyát a OMTI/SEAGATE vezérlőhöz. A két kártya egy 40 eres szalagkábellel volt összekötve, és sikeresen teszteltük 1 méteres hosszig. Csak a kapcsolási rajzok maradtak fent, nincs megmaradt prototípus.
A rajzok megtalálhatóak a HDOS leírás végén.

Az elején még készítettünk egy kártyát az összes elektronikával, ahol az OMTI vezérlő közvetlen csatlakozott a panelhez. Utána készítettem egy drótozott prototípust a BUS interface-hez, ahol már a 40 eres szalagkábel vezetett a vezérlőhöz. Mindkét kártya még 74LS154-et használt az EPROM címdekódolásához. A PAL/GAL használata az én ötletem volt, mivel nagyon szerettem ezt a fajta programozható logikát.

A NYÁK tervezés úgy történt, hogy mindkét kártya beleférjen egy euro-card méretbe (160x100mm) az olcsóbb gyártás érdekében. A kártya busz oldalán 64 lábú VG csatlakozó, amit már a többi kártyámról ismertek. Három vagy négy bemutató darab készült, és kb 10 db lett kit formájában eladva (PAL, EPROM, leírás). Azoknak a felhasználóknak akiknek nem volt Minibus/Motherboard Extension Bus rendszere, a létező EXDOS kártyához kellett illeszteniük. A szoftver képes két merevlemezt kezelni, egyenként maximum 32 megabájtig. A meghajtók F: és G: betújelet kapnak. A szoftver kétnyelvű (német/angol).

1990 körül az OMTI vezérlők kezdtek ritkává válni. Ezeket MFM meghajtókkal használtuk. Az első Enterprise merevlemez rendszerem OMTI 5220 vezérlő volt SEAGATE ST225 (20MB) meghajtóval. Késöbb áttértünk a SEAGATE ST11R vezérlőre, amit bármilyen kicsi RLL meghajtóval használtunk. 1992-ben az ST157R volt az elérhető legkisebb meghajtó, ezeket használtuk fel az iskolai hálozatuk végleges verziójának készítésekor.

A létező HDOS szoftver nem tud többet címezni mint 65535 szektor. A szektor méret 512 bájt, így jön ki a maximum 32 megabájt kapacitás, ennél több nem használható egy meghajtón. Az ST157R fennmaradó további része használatlan. De lehetséges második meghajtót kötni a rendszerhez, amivel további maximum 32 megabájt elérhető.

Az első változatban kialakított elvet használtuk fel a merevlemezes rendszerhez, amit 1992-ben készítettünk iskolai hálózatokhoz Kirgizisztánban. Készítettünk egy Interfac 4 nevű panelt, ami hordozta a teljes merevlemez illesztő elektronikát, valamint két 128K méretű SRAM-ot memóriabővítéshez. A létező EXDOS vezérlőtt hozzákötöttük a panelhez. EP64 gépeket használtunk fel tanári számítógépnek, ezért a memóriabővítést FB-től kezdtük. A merevlemez kezelő EPROM-ja a 30h szegmensre került. Az én megmaradt működő egységem egyike ezeknek a későbbi modelleknek. Kb. 50 ilyen egység készült, ami mind ment Kirgizisztánba, Bishek-be.

Az Interface 4-en lévő csatlakozó nem lábkompatibilis az én bővítő rendszeremmel, ellenben az az eredeti EXDOS vezérlővel. ezeket kellett használnunk, mivel raktáron voltak, nem volt lehetőség egy külön EXDOS-t gyártani csak 50 egység számára.

A memória FB-ECh-ig helyezkedik el, így a gép teljsen kompatibilis az EP128-al. A 320K memória miatt ezeket a címkéket ragasztottuk a gépekre.
Volt egy másik verziója is a GAL programnak, ahol F7h-tól kezdődik a memória, így 128K gépekkel használható. De az iskolai hálózatokban csak EP64-eket használtunk tanári gépeknek.
Ez a nagy előnye a programozható logikának, át tudod helyezni a memóriát vagy az I/O portokat csak a dekóder chip átprogramozásával.

Az SRAM-nál látható drótok egy nagyon hülye történet: ebben az időben még nem volt internet vagy más elektronikus média ahonnan információt lehetett volna szerezni az új chipekről. Csak nyomtatott könyvek és adatlapok. Amikor terveztük a kártyát, azt az információt használtuk fel, amink volt a 128K SRAM chipekről, és feltételeztük, hogy minden gyártó ugyanazt a lábkiosztást használja. Amikor elkészültek a kártyák, és beszállító csak SAMSUNG SRAM-okat tudott szállítani, kiderült, hogy a SAMSUNG eltérő lábkiosztást használ. Ha jól emlékszem felcserélte az RD és WR jeleket, vagy ilyesmi, ezért fel kellett cserélnünk két vezetéket minden egyes kártyán.

Korábban már említve volt, ezeknek az egységeknek a gyártása Magyarországon történt, Kopácsy Vilmos szervezésével. A fotón látható üres NYÁK lapok ugyanott készülhettek ahol a Spectrum Emulátorok is, láthatóan azonos minőségűek.

Akármit is fantáziált a Vilmos, az azért valahol "felháborító", hogy mint Magyar képviselet vezetője, tulajdonképpen SEMMIT nem osztott meg a Magyar felhasználókkal, holott... Látjuk, mi ment Németországba és onnan tovább, amik az Ő kezén keresztül érkeztek oda. Nekünk meg maradt a SZJA program, meg az emulátorok... Szóval izéke...
Ha ezeket (amiket most tudunk meg Zozo által) AKKOR mind tudjuk, én áthúzom anno a telefonkagylón keresztül a fejét...
(Akkor is, ha tudom, hogy itthon a fizetőképes kereslet nyilván elhanyagolhatóan kevés volt. Bár így is talált volna gazdára lemezmeghajtó, nyomtató, monitor, vinyó és társai... Ha nem is nagy tételben. De nem volt, ill. nem is tudtunk róla, hogy létezik!)

Nananannaaaaa, figyelitek, most _nem_ en mondtam ki!!!

Jóvan' nnna... Nem Téged cukkoltalak vele!

Ez minidig olyan érdekes dolog. Mert minden cégnek megvan a saját belülgye, amihez senkinek (még a "vevőnek mindig igaza van", típusú vevőnek sincsen) semmi köze. A profit és a részvényesek (tulajdonosok) határozzák meg, hogy mi legyen a továbbiakban. Egy cégvezető, vagy szóvivő mindenkor azt adja tovább a vevő felé, amit a cég érdekei megkívánnak. Itt nincsen érzelem, munka van.
 Amikor leáldoztak a Nokia 3210-es telefonjai, én nagyon útáltam az új színes telefonokat, mert borzasztó lassúak voltak elődeikhez képest, és napsütésben nem volt olvasható a kijelző sem. Mégis átállt a gyár az új szériára, amik egyre rosszabbul sikerültek. A profitot csak így tudta kitermelni az újitásra kényszerítéssel, és a tartósság csökkentésével. Ebben szerepet játszik a fogyasztó új termék iránti igénye, melyet a reklámok vagy egymás javai után való sóvárgás okoznak.

 Tehát üzletpolitika van mögötte. Nem az embert kell szidni, hanem a kialakult szituációt.
 Azért valljuk be az Enterprise GMbH nem sokáig húzta volna ha mi mindent megveszünk tőluk, ugyanis egy idő után telítődik a piac, (mindenkinek lesz bővítője) és akkor már nincs mit eladni. Jó, biztosan lesznek fejlesztések, pl. amelyek megjelentek az Enterpressben, de azok sem tartották volna lázban az embert.

 Egyébként szerintem a kisszériás gyártás (mert ezt amit Lindner úr elmesélt másként nem tudom hívni) olyan nagy összegekbe került volna, hogy nem mindenki engedhette meg volna. Az itt leírt dolgokból biztosan nem lett volna tömeggyártás.

 Egy dologra viszont nagyon jó volt. Összehozta az embereket, adott egy technikai alapot a későbbi munkához vagy iskolához, nagyon jó hobby a mai napig, és mint látjuk a világ összes tájáról összejövünk írogatni.
 A mostani computervilággal összehasonlítva, ha kell valami bemegyek a boltba és megveszem. Minden van, mindennel ellátnak minket. Nem kell már semmit csinálnom, mert minden van. Csak pénz legyen. Társaság maximum akkor alakul ki, ha veszek egy Online játszható játékot, ahol tőmondatokban el-csetelgetek velük miközben zúzzuk a népet. Vagy feltöltöm a Minecraft videomat (Itt BRD-ben ez a divat), és a commentekre válaszolgatok.

Ez pedig eredeti Enterprise kábelek gyűjteménye.

Külön érdekesség, hogy a Model 911-hez is van két kábel!