Nos, ezt – másik géppel SID emulálás – több mint 25 éve megcsinálták már egy rokon masinán (+4), és az sem hatotta meg a C64 tábort.
Ehhez van egy sztorim... Anno még szakközépben volt egy osztálytársam, aki (nagyon nem szeretném megbántani, régen volt, úgyis elévült, stb...) - hogy is mondjam - ilyen "szemellenzős C64 fanatikus" típusú emberke volt akkoriban. Annyira, hogy szerinte az AMIGA hangcsipje a SID továbbfejlesztése, szóval ilyen "a C64 az alfa és az ómega" stílus. A helyszín az iskola valamelyik előadó terme, arra már nem emlékszem, hogy szám.tech óra vagy fakultáció, szakkör, vagy mi is volt, mindenesetre "kötetlenebb" volt a hangulat egy átlagos órához képest.
Akkor még plus/4-en tanították az alapokat, ilyen gépeken "folyt a munka" a teremben. Időben ekkor jelentek meg az első SID-et emuláló programok, amik még igen kezdetlegesek voltak, nem volt pl. burkológörbe-emuláció sem. (Addig szólt a hang, ameddig be volt kapcsolva. Rosszmájú megjegyzésem: néhány SID-es zenének kifejezetten jót tett...
) A teremben volt pár nagyobb tv is, az egyikre rákötöttük egy másik osztálytársammal az előttünk levő gépet, betöltöttünk rajta egy ilyen SID-emulátor programot egy C64-es zenével. A minőségre is figyeltünk: egy olyan emu volt az alany, amelyik kikapcsolta a képernyőt (a plus/4 CPU-ja jelentősen gyorsabb ilyenkor), "látványnak" a hang-regiszter értékét beleírogatta a keretszín-regiszterbe is, így az szép csíkokkal villogott lejátszás közben.
Amikor elindítottuk a zenét, olyat láttam, amit se előtte, se azóta: a C64-fan emberke felállt a székéről, nyitott szájjal bámulta a tv-t, mint aki nem hiszi el azt amit lát meg hall.
Szó szerint előadta a "leesett az álla a döbbenettől" szituációt. Valószínűleg nem volt egyéb folytatása a történetnek, mert más nem maradt meg, de azt a látványt, ahogy bámulja a villogó képernyőt tátott szájjal, azt soha nem felejtem el.
