Igen.

Az 50 Hz-es megszakításon ebben a verzióban sikerült egy keveset gyorsítani, illetve a lejátszáson is 1 ciklust (most 9991 Hz-es). A kód egy részét csak akkor frissíti, ha változik a hullámforma, de ez csak akkor éri meg, ha legfeljebb egy csatornán változik, tehát nem biztos, hogy jó ötlet. Bár az ~1000 ciklus futásidőhöz képest egyik irányban sem jelent nagy eltérést.

Nagyon tetszik a módosítás, legfőképp a 4,7,10,13-as eltolás, sose jutott volna eszembe ez a megoldás, én a legkevesebb írás melletti megoldásban gondolkoztam, az eszembe se jutott, hogy esetleg meg lehetne oldani írás nélkül is (vagyis gondolkoztam, hogy lehetne-e, és úgy láttam nem, pedig de ) Az önmódosító kódban az LD BC,xxxx C írásának kihagyása is marha jó, úgyse használja a program semmire
A kódfrissítéses megoldás nekem is eszembe jutott, de amit én csináltam volna 4-12 T-State-tel hosszabb lett volna
A TZX generáló CPP-t te csináltad?

A TZX generáló CPP-t te csináltad?

Igen, ugyanezt használtam a Specball-ban is, csak ott még volt tömörítés is.

Igen, ugyanezt használtam a Specball-ban is, csak ott még volt tömörítés is.

Szép

amúgy a c64-nek hány bites a d/a-ja? én ott is valami 4 bitre emlékszem

4 bites a hangerő és az ADSR regiszterek, de a DAC 12 bites, amit csak a fűrészjel használ ki. A háromszögjel felbontása 11 bit, a zaj 8 bites. A burkológörbe generátor kimenete 8 bites.

huh, ez hogy jött ki nekik?
érdekes...
na de ebből azért látszik hogy ezzel jó minőségű hangot lehet...

Gondolom a szokásos módon. Bob Yannes először nagyjából kitalálta mit szeretne csinálni, aztán megkapta az áramkör (~tranzisztor) keretet, és ami belefért az maradt. Tudomásom szerint az eredeti elképzelése a csókának egy 32 csatornás szintetizátor volt. Azután elment megalapítani az Ensoniqot.

azon gondolkodtam hogy most az ep-s sid szimuláció alapján fel lehet mérni hogy hány Mhz-s z80 tudná teljesen jól szimulálni a c64-et.

Nemigen. A SID szimuláció nagyon sima így ügy, de még sehol sincs a szűrő. Abból is kell kettő, és a megvalósításához mindenképp kell tudni szorozni. Után jön még a képernyőszervezés esetleges eltérései a szimuláló gépen a Commodore-féle megoldástól, amiről futás közben elég nehéz eldönteni, hogy egy képernyő területre történő írást konvertálni kell a szimulátor saját formátumára vagy azt éppen változatlan formában kell tárolni, mert nem képként van az a memória használva. Van még képpont szintű finom görgetés, ami mindig a nagyobbik felbontásban működik. Többszínű karakteres mód, amiben eldöntheted, hogy az adott karakterben többszínű vagy nagy felbontású ábrázolást szeretnél. Ott van még az ECM karakteres mód, ahol 64-re van korlátozva a karakterkészlet, de a felső két bittel kiválaszthatod négy háttérszín valamelyikét. Emlékezzünk még meg a két attributum memóriáról, amiből az egyik rögzített helyen van, a másikat viszont némi megszorítással szabadon lehet mozgatni a memóriában. És akkor ott vannak a szprájtok és a VIC-II "hibáinak" sokasága, amit valós időben kellene szoftverből emulálni. Emlékeim szerint a Pentium II vagy III kezdett el az a szint lenni, amikor már többé-kevésbé épkézláb emulációt lehetett előadni, de architekturálisan az olyan rendszerek fényévekre vannak a Z80-tól.

Nemigen. A SID szimuláció nagyon sima így ügy, de még sehol sincs a szűrő. Abból is kell kettő, és a megvalósításához mindenképp kell tudni szorozni. Után jön még a képernyőszervezés esetleges eltérései a szimuláló gépen a Commodore-féle megoldástól, amiről futás közben elég nehéz eldönteni, hogy egy képernyő területre történő írást konvertálni kell a szimulátor saját formátumára vagy azt éppen változatlan formában kell tárolni, mert nem képként van az a memória használva. Van még képpont szintű finom görgetés, ami mindig a nagyobbik felbontásban működik. Többszínű karakteres mód, amiben eldöntheted, hogy az adott karakterben többszínű vagy nagy felbontású ábrázolást szeretnél. Ott van még az ECM karakteres mód, ahol 64-re van korlátozva a karakterkészlet, de a felső két bittel kiválaszthatod négy háttérszín valamelyikét. Emlékezzünk még meg a két attributum memóriáról, amiből az egyik rögzített helyen van, a másikat viszont némi megszorítással szabadon lehet mozgatni a memóriában. És akkor ott vannak a szprájtok és a VIC-II "hibáinak" sokasága, amit valós időben kellene szoftverből emulálni. Emlékeim szerint a Pentium II vagy III kezdett el az a szint lenni, amikor már többé-kevésbé épkézláb emulációt lehetett előadni, de architekturálisan az olyan rendszerek fényévekre vannak a Z80-tól.

bocs, rosszul fogalmaztam, csak konkrétan a sid-re gondoltam most.
viszonylag olcsón ki lehetett volna hozni egy jó szintit, új proci tervezése nélkül, simán z80-ra alapulva, na persze jó szoftverrel

Még egy keveset sikerült gyorsítani az 50 Hz-es megszakításon (szerk.: bugos a lejátszás végén, még javítani kell ):
[ Guests cannot view attachments ]