Azon gondolkodok, hogy van EP -re (nagyjából az átiratoknak köszönhetően) mindenféle game,
gyenguszabbak, erősebbek, amit csak az ipar ki bírt izzadni magából annó.
Persze (megintcsak az átiratoknak köszönhetően) egyik nagy hiányosság hogy a játékok nincsenek az EP képességeire hangolva, kiélezve.
Alapvetően ezeken szándékoznék (pontosabban szándékoztam volna) faragni a játékdemó-fantáziálásaimban.
Azonban van egy másik aspektus, ami elképzelhető hogy a nagyérdemű számára még az előzőnél is sokkal fontosabb.
Korábban deklarált pálfordulásom ezt a (remélhetőleg) felismerést (is) célozza kiszolgálni.
Ez pedig a "Legkellemesebb EP játékok" témakörnél is taglalni próbált erővonal: hogy a játék játszassa magát.
Szórakoztasson, ne frusztráljon. Legyen benne valamiféle nehézségi fokozat állítás, és a szükségességig (játékfüggő)
precíz játékállásmentés (ha már egyik hardvermaszter sem képes rácuppanni a hw snapshot mentő funkcióra - úgy látszik túl nehéz ...
),
és hát ezek akkor indukálni fognak egyféle szükséges kontent "mennyiséget" is, tehát pld. nem lehet a játékot összerakni mittomén
10 darab egyképernyős pályával, melyek marha szépen vannak ugyan kidolgozva, de űberveszett nehezek (Pld. Olli and Lissa).
Szóval ez érdekes lesz ... de most valahogy ehhez lett kedvem, ahogy így összeállt az EP konfigom ...
Mégse csak valami tech csillivilli, hanem valamire használni is lehessen ...
Lehet nem lesz X, csak egyetlen darab, de az kompakt és játszható legyen ... mégpedig fenti paraméterekkel ...
Simán lehet hogy nem is fog sikerálni ...