"dtf -cr -lz" esetén az adat végén található két byte azt adja meg, hogy kicsomagolás után mennyivel lesz nagyobb a méret.
De ha a program nem utántölto"s, hanem az összes tömörített adatot a memóriában tárolja (pl. Sorcery+), akkor például az is megoldás lehet, hogy minden egyes file külön tömörítve legyen "epcompress -raw -m2 -9"-el, és aztán azokat INCBIN direktívákkal a programba lehet fordítani, és a programkód címkék alapján tudhatja, hogy az egyes tömörített adatblokkok hol kezdo"dnek és milyen hosszúak.
Köszi, és jól rémlik, hogy azért kell a különbséget eltárolni, mert a kicsomagolás az eredeti adatblokk végéről kezdődik?
Azért gondoltam a kötegelt megoldásra, mert úgy gondoltam, hogy így a fájl mérete kisebb lesz,mintha külön-külön csomagolnám be a 28 file-t.
Jaja, nagyjából így csináltam a Sorcery+-nál is, csak az INCBIN nem jutott eszembe
, helyette írtam egy kis assembly rutint, ami egymás mögé másolta őket, lehet mindig meg kéne kérdeznem téged, ha valamire kódot szeretnék írni, egy csomó időt megspórolnék