Információ tárolására például fel lehet használni rendszerváltozókat, amik úgysem kellenek semmire. Pl., mielőtt az egyik program átadja a futást a másiknak, átállítani a SET KEY DELAY, SET KEY RATE értékeket olyan értékre, mint amilyen értékekre szüksége lesz a másik programnak. Majd, miután átadta a vezérlést egyik program a másiknak, kiolvasni az értéket, amit, ha jól tudom, az OUT utasítással lehet. (Utána természetesen nem szabad elfelejteni visszaállítani az eredeti KEY és RATE értékeket!)
Másik megoldás, hogy nem használt karaktereket átdefiniálsz. Pl. a 127-es kódú karakter soha nem szokott kelleni senkinek. A SET CHARACTER 127,A,B,C,D,E... utasítással "letárolod" az A,B,C,D... változóid értékét itt, átadod a vezérlést a másik programnak, majd ott egy SPEEK utasítással kiolvasod, mit írtál a SET CHARACTER 127 után. Jobb esetben az ALT-tal elérhető karaktereket sem használod, azokat is felhasználhatod ilyen célra.
Másik megoldás, hogy kizárólag lemezzel működőre csinálod meg a programot. A lemezre írhat a program menet közben, egy pl. PRGDAT nevű fájlba kiírod a számodra fontos adatokat, utána CHAIN, majd a másik program a lemezről beolvassa ezeket az adatokat.
