Ez mi ez?

Programozásra használom, főleg az emulátort. Igazi gépen majd kipróbálni fogom, hogy ott is műxik-e, amúgy az most csak porfogó. Jelenleg egy zenelejátszó rutint szeretnék, aminek a forrásába tömören és viszonylag egyszerűen lehet egy több szólamú zenét beleírni és kipróbálni a hangzását, így lehet szerkesztgetni, aztán majd ez lesz az alapja a Banana folytatásának. Ha elkészül és lesz sikerélmény, akkor azon felbuzdulva a FISH-es elakadáson is szeretnék túljutni.

Ezt a paraméterátadást sosem értettem.

Dióhéjban kb. ugyanaz, mint amikor DEF szubrutinok hívják egymást, és paraméterekben adnak át egymásnak értékeket, mert egymás változóit nem látják. A programoknál is hasonlóan működik, ők is értékeket adnak át egymásnak. Más környezetben is létezik ez, pl. DOS batch parancsfájlok és .EXE programok is adhatnak át egymásnak paramétereket.

Pl. ha írsz egy MIDI lejátszót, akkor lehet a bemenő paramétere egy fájlnév, és akkor azt tölti be.

Azért nem semmi, hogy az Enterprise IS-Basic-je ilyet tud. Nem is emlékszem, hogy hasonló gépek tudtak-e akkoriban egyszerre több programot betölteni. Általános iskolás koromban ezt egyszer arra használtam, hogy egy versenyen az akkori összes kis basic programomat betöltöttem különböző helyekre, aztán amikor rám került a sor, azonnal tudtam mutogatni őket. Gondolom, meg se várták volna, amíg befütyüli őket a magnó. Egyszerű programok voltak, nem is nyertem velük semmit, de akkoriban nagy élmény volt, hogy valaki megnézi őket. Apuval cipeltük a gépet, magnót meg a Junoszty tévét valahová Budára villamossal.

A Tomato féle FT2 végül elkészült? Én csak a félkész változatot láttam.

Nem készült el. Elakadtam a FISH hívásnál, úgyhogy úgy maradt.

Ez mi ez?

You won... a night trip on an elefly.