Ezért célszerűbb a külön (pl. I/O porton keresztül állítható) olvasási cím használata amikor a soron belül van rá idő, például statikus video RAM esetén az utolsó 3 karakter felszabadulna 6 byte olvasására.
Ha már "álmodozunk"... Ezt talán úgy lett volna értelme megcsinálni, hogy a DAVE maradjon csak a hangnál. A NICK olvashatná neki az adatot. Ehhez azért néhány ponton módosulna a jelenlegi felépítés... Azt lehetett volna csinálni, hogy a DAVE is be kellett volna hogy kerüljön a "belső", NICK-hez tartozó memóriabuszra. Hátrány lett volna, hogy a DAVE regisztereinek a piszkálásakor is lett volna órajel-nyújtogatásos késleltetés, de ez talán még elmegy...
A DAVE-ben kellett volna egy plusz időzítő, amivel a playback frekvencia állítható. Meg kellett volna egy kimeneti láb, ami azt jelzi a NICK felé, hogy kellene a következő adat a D/A felé. Meg egy bemeneti láb, ami jelzés, hogy "itt az adat".
A NICK-ben kellett volna egy plusz pointer az LD1/LD2-n felül, de ezt az I/O tartományon belül kell elérni, semmi köze nem kell hogy legyen az LPT-hez. Ezen felül egy BYTE-számláló kell, meg a sallangjai egy pufferes olvasáshoz. Kell egy bemeneti láb, ami a DAVE felől jövő "következő D/A adat kell" jelet fogadja. Ha ez aktív, akkor a NICK egy "éppen nem használt Z80 ciklus" alatt végrehajthatja a memória olvasást. Illetve kell még egy kimenet a DAVE fele, amivel jelzi, hogy az éppen zajló memória ciklus végeredménye neki szól.
Ebben a felállásban összesen két plusz láb kellene a NICK/DAVE részéről is, ez még akár bele is férhetett volna. Így már nem tűnik annyira komoly feladatnak a dolog, de az azért simán lehet, hogy nem lett volna rá hely a csipeken belül.