Ja, zozo már előkereste ezt régebben is. Ez volt az. Apám hozta a nagybani zöldségpiacról ...
Nem vicc, tényleg onnan ...
Kiraly volt, szerintem nem is akarta megmutatni, de megláttam az asztalon, vagy a zsebében, vagy mittudoménhol, és rácuppantam, aznap alig tudtak lefektetni, másnap meg iskolába hajtani ...
Aztan pár nap múlva már kiloptam a pecóból, pedig az iskolában persze tiltva volt. De mivel csak szünetekben toltam, nem buktam le durván. Pár "tedd el, vagy mész az igazgatóhoz" -zal megúsztam. Délutáni legeltetésnél ("napközi" -nek hívták akkor) meg a csajok melleinek hajkurászása és katicabogárgyűjtés meg a kettő keveréke mellé nagyon jól befért.
Aztán pár hét múlva rájöttem az "algoritmusára", csak akkor még nem tudtam hogy így hívják. Onnantól nem volt akadály, nem véletlenszerűen jöttek a lángok, mindíg tudtam hova fognak jönni, és úgy tudtam játszani vele, hogy tudtam, hogy nem rontom el. Hacsak valaki hozzám nem szól, vagy ilyenek.
Az ebben a mega-agyhalál, hogy már tudtam, mi fog történni, de még úgy is élveztem. Szerintem ez ilyen meditáció volt, vagy én nemtom. Semmi kihívás, tudod mi lesz, de mégis játszod ...
Aztán 1Xcsak átfordult, és akkor már nem volt izgalmas.
A gyerekek hulyék. Komolyan.
Az azért tényleg megérne egy misét, hogy mitől olyan addiktív a számítógépes játék a gyerekeknek ... kíváncsi lennék ... végülis a sorsom egy dontő befolyásoló tényezői a számítógépes játékok ... de mit élvezünk rajtuk ?! Pláne gyerekkorban ...
