Enterprise Forever
:HUN => Játékok => Topic started by: Z80System on 2014.August.20. 02:25:03
-
Megint egy elég megfoghatatlan dolog lesz ez, mert mindenkinek más, de azért lesz egy közös pont szerintem, ahol megértitek mit akarhatok ...
A mai játékokhoz képest (és nem csak a mai nagy FPS -ekre gondolok, hanem a mai platformerekre is, és ne gyertek a flappy bird -ös kivételekkel) a nyolc bites játékok sokkal frusztrálóbbak voltak. Úgy is mondhatnám sokkal nehezebbek, sokkal hard core -abbak.
Ma a játékokat igyekeznek kellemesre csinálni, szórakoztatóra, először jóval könnyebbre, sok kontent van benne, míg régebben inkább igaz volt az az irányvonal, hogy csak legyenek nehezek, és kész.
A nyolc bites világ a maihoz képest az ezer flappy bird kora volt ...
Meg lehet persze tanulni a 8 bites cuccokkal is játszani, de mind technikai kérdések miatt (mentések) mind kontent szegénység miatt a 8 bitesek sokkal nehezebbek voltak, hogy kiadósak tudjanak lenni.
Most jönne a remélhetőleg közös pont:
Nyilván mindenkinek volt olyan élménye hogy X game irtózatosan frusztráló, Y meg kevésbé frusztráló, kevésbé atomnehéz, hanem inkább játszható mint a másik.
Na én ilyesmiket keresnék, ami valaki szerint ilyen kiemelkedőbben játszatós, szórakoztató ...
Példa:
Szerintem a target renegade, a karnov vagy leginkább pld. a jack the nipper 2 azok ilyen játszósabb, kevésbé frusztráló dolgok,
míg az airwolf, vagy a nodes of jesod vagy az uridium vagy akár a sorcery elég frusztrálósak, túl nehezek (és úgy kb. a 8 bites játékok 99% -a :)) ...
A jack the nipper 2 pld. szerintem elég gyors és reszponzív technikailag, elég jól van mgoldva a főhős tesztelése, kontrolljai, intuitíven lehet kotelekre le/fel mászni, ugrálni róluk,
nekem az a játék amolyan könnyebb, kevésbé frusztráló. Lehet vele egy jót játszani, mielőtt megjelenik a "kezdd újra nyomi" felirat game over képében.
De az amiről beszélnék, az egy összesség mindenképp, mindegy az hogy milyen komponenstől lesz valami unalmas, túl nehéz vagy frusztráló.
Olyan játéktippeket várnék, amik valaki szerint ilyen meglepően, átlagon felül nagy élményt nyújtott, nem volt idegesítően frusztráló vagy nehéz.
-
+1 gyors példa:
vegyük a magicball -t ... ha könnyebb lenne az lenne valószínű a kedvenc ep játékom ...
de nekem őrülten nehéz, abszolút tipikus atomfrusztráló 8 bites játék ...
Na most én itt épp hogy a pozitív kellemes példákat várnám, csak azért toltam ide ezt a negatív példát, hogy lássuk a dolog nem technikai kérdés. Nem a valakinek nagyon tetsző, technikailag nagyon jó valamit várnám (bár persze egybeeshet, nyilván) hanem azokat a játékokat, amik valakiknek úgy "adták magukat", lehetett hatalmas csörtéket tolni vele, nem őrölt nehéz 2 másodperces játékokból állt ...
-
Szerintem a target renegade, a karnov vagy leginkább pld. a jack the nipper 2 azok ilyen játszósabb, kevésbé frusztráló dolgok,
míg az airwolf, vagy a nodes of jesod vagy az uridium vagy akár a sorcery elég frusztrálósak, túl nehezek (és úgy kb. a 8 bites játékok 99% -a :)) ...
Nálam a Target Renegade (pedig ezt szerettem is), és a Karnov inkább a frusztráló kategóriába esett, a Sorcery meg a szórakoztatóba, majd minden nekifutásra sikerült is végigvinni. A Beach Head, Starstrike, Raid, Bruce Lee a könnyű kategóriába, egyelőre ezek jutottak eszembe.
-
Úgy is lehetne definiálni a dolgot, hogy örökélet vagy más csalás nélkül is élvezhetőek :-)
Highway Encounter, Alien Highway, ATF, The Train, Nautilus, North&South, Fast Food, Xeno, Beach Head, 720, 180, Cyclone, The Great Escape, Bomber Man, Rebelstar, Action Reflex, Boulder Dash, Eat it Up, Nether Earth, Paperboy, Nebulus, Popeye, Jetpac, Pssst, Pang, Fred, Tapper, Unicum, Motos
Érdekes a Raid Over Moscow, a hangáros rész bazi frusztráló, a repülős meg a Vörös tér az jó, a vége meg megint bazi idegesítő.
Ping-Pong-nál kellett némi gyakorlás (ahogy a valódi pingpongban is), de aztán elég élvezhető, főleg egymás ellen.
Az említett Karnov is jó, bár alapból a frusztráló műfaj képviselője, de elég könnyen elég sokáig jutottam benne.
Nekem idegesítő: Grid Trouble!!! Wriggler, Race Ace (előzni szinte lehetetlen), Orient express (asszem egyszer jutottam el a 4. pályáig), Lands of Havoc, Tombs of Doom, Wizzards Lair, Sorcery, Digi pók, Áttörés
-
A Raid hangáros része valóban az :D , egy kis gyakorlás után viszont elég könnyedén ki lehet vinni 1-2 gép bukással az összeset :)
Húú, a Xeno-t mennyire szerettem, oda is kellett egy kis gyakorlás, mire az ember le tudta győzni a gépet :)
A Boulder Dash is jó, és könnyen játszható, ott csak tényleg az volt a zavaró, hogy meg kellett várni a képet :lol:
The Train volt az egyik kedvencem, igaz nekem csak C64-en volt meg, EP-ről a Piratest hiányolom nagyon.
-
A Boulder Dash is jó, és könnyen játszható, ott csak tényleg az volt a zavaró, hogy meg kellett várni a képet :lol:
A CPC (és részben C64) átiratomnál már nincs ilyen probléma. :)
-
A CPC (és részben C64) átiratomnál már nincs ilyen probléma. :)
:smt038
-
Valaki írta itt a Magic Ball-t, hogy túl nehéz. Szerintem nem lenne nehéz a pályáját átrajzolni könnyebbre. Úgy emlékszem, létezik is belőle egy másik rész, amiben új pályák vannak, viszont azok nehezebbek, mint az eredeti. Tényleg jó lenne könnyebb változat, ahol az első szinteken csak néhány lyuk lenne, azokat kéne kerülgetni, és nem is kéne ugrani.
Nekem kellemes volt a Rebelstar, Nether Earth, Highway Encounter, Savage 1. (utóbbi azt hiszem, örökélettel), Academy, Amaurote, Xeno, Great Escape. A Deviants is tetszett, de sose láttam a végét.
Frusztráló volt a Savage 2, ahol az oszlopok csak jöttek szembe, amíg bumm nem lett. Frusztráló az Alien 8 is, Atic Atac, Total Eclipse, Devil's Lair, Wizard's Lair.
Kapásból ezek.
Amivel rendszeresen szoktam játszani, mióta létezik, az a Traffic. Van snapshot minden pálya elejéről, és általában az 5. pályáról szoktam nekivágni. Valamikor egyből megy az utolsó két pálya, valamikor az 5.-et sem tudom végigvinni. A Traffic szerintem játszhatóság és érdekesség szempontjából teljesen viszi a pálmát.
-
Nekem idegesítő: Grid Trouble!!! Wriggler, Race Ace (előzni szinte lehetetlen), Orient express (asszem egyszer jutottam el a 4. pályáig), Lands of Havoc, Tombs of Doom, Wizzards Lair, Sorcery, Digi pók, Áttörés
A Sorcery valójában a viszonylag könnyebb/játszhatóbb játékok egyike, ráadásul az Entersoft féle átiratban még könnyítettek is rajta, például a fáklyák nem ártalmasak, és nincsenek véletlenszerűen választott "rossz" üstök, amelyek a játékos energiáját nem feltöltik, hanem elfogyasztják. De az eredeti CPC-s verziót (és újabb átiratát) sem túl nehéz végigjátszani csalás nélkül. Talán csak az igazán bosszantó, amikor az ajtók alatt közvetlenül víz van, itt figyelmetlenség esetén azonnal véget érhet a játék.
Az "idegesítő", vagy legalábbis lehetetlen játékok kategóriában talán még említhető az eredeti Dizzy Lord is csalás nélkül, mert egyszerűen nem ad elég időt a végigjátszásra.
-
A CPC (és részben C64) átiratomnál már nincs ilyen probléma. :)
Abban nincs is, tök fasza lett :) , de régen sajnos nem állt rendelkezésünkre ;)
-
A Sorcery valójában a viszonylag könnyebb/játszhatóbb játékok egyike, ráadásul az Entersoft féle átiratban még könnyítettek is rajta, például a fáklyák nem ártalmasak, és nincsenek véletlenszerűen választott "rossz" üstök, amelyek a játékos energiáját nem feltöltik, hanem elfogyasztják. De az eredeti CPC-s verziót (és újabb átiratát) sem túl nehéz végigjátszani csalás nélkül. Talán csak az igazán bosszantó, amikor az ajtók alatt közvetlenül víz van, itt figyelmetlenség esetén azonnal véget érhet a játék.
Pontosan :) Meg azt kell megjegyezni, hogy mi mire való, ha ez megvan, és tudjuk melyik ajtónál kell vigyázni (vagy épp minden ajtónál kijövetelkor mozgunk fölfelé is), akkor könnyű, és élvezhető játék.
-
A mai játékokhoz képest (és nem csak a mai nagy FPS -ekre gondolok, hanem a mai platformerekre is, és ne gyertek a flappy bird -ös kivételekkel) a nyolc bites játékok sokkal frusztrálóbbak voltak. Úgy is mondhatnám sokkal nehezebbek, sokkal hard core -abbak.
A PC-s játékoknál fontos könnyítés, hogy (általában) korlátlanul lehet menteni, és nem kell akár egyetlen hiba miatt az egész játékot újrakezdeni, mint a 8 bites gépeken gyakran. A nehezebb játék ezen kívül gyakran a rövid pályákat ellensúlyozta, csalással több 8 bites játék (pl. Airwolf) percek alatt végigjátszható.
-
A PC-s játékoknál fontos könnyítés, hogy (általában) korlátlanul lehet menteni, és nem kell akár egyetlen hiba miatt az egész játékot újrakezdeni, mint a 8 bites gépeken gyakran. A nehezebb játék ezen kívül gyakran a rövid pályákat ellensúlyozta, csalással több 8 bites játék (pl. Airwolf) percek alatt végigjátszható.
ja, csak az airwolf még így is rossz játék :)
szóval ettől még nem lesz jó és kellemes egy játék :)
-
Nekem kellemes volt a Rebelstar, Nether Earth, Highway Encounter, Savage 1. (utóbbi azt hiszem, örökélettel)
Igen, a trn -ek tulajdonképp valszeg ezt szolgálták, hogy "kellemesítsék" a játékokat ... Csak jó sok nagyjából élvezhetetlenné teszi a játékot ... vagyis úgy emlékszem, hogy túl primitív módszer volt a "kellemesítésre" legtöbbször.
Nagyjábóli ellenpélda: cauldron. Én emlékszem hogy első (és talán egyetlen) végigjátszott dolog nálam az a cauldron trn volt. Még trn -el is nagy kihívás volt nekem végigmenni a pályákon és osszeszedni az összetevőket a coongratulations feliratért cserébe ... bár talán volt valami tökszétpukkanás anim is ... de visszatérve, ennél a cauldronnál a platform részeket nem tette tönkre a trn, nekem szükségem volt rá, hogy végig tudjak menni, de a repülős részek azok a trn -nel kb. értelmüket vesztették ... trn után eltűnt belőle az érdekesség.
És jó sok játék trn -je volt ilyen szerintem ... trn nélkül játszhatatlan nehéz (nekem) trn -nel meg (vagy továbbra is játszhatatlan maradt ... olyan is volt nem egy emlékeim szerint! :)) túl könnyű, vagy ha nem is könnyű de valahogy mégis kihívás nélküli, értelmetlen dolog lett.
-
Másik érdekesség:
Ha lesz SD -m végig fogom nézni a beírt példákat, de pld. a sorcery ellentéte máris kimagasló ... hogy mondhatja arról valaki, hogy kellemes, mikor én kb. 2 szobát tudok arrébb menni mire felzabál valaki vagy csapdába esek ...
Mi lehet vajon a különbség?
Én ultra béna vagyok, vagy más embereknek meg a jack the nipper 2 lesz ultra nehéz ?
Lehet hogy van játékoknál valami ráérzés dolog ... hogy valamelyik mechanika valakinek fekszik, valakinek meg nem ? Ki tudja fejben tartani a sorcery -t, és ki tud olyan gyorsan reagálni azokra az ellenségekre ... nem ertem ...
-
Elő kellene vennem őket újra, de így hirtelen:
Az "alap" Bat Man (az az ismert verzió) tök jó volt, egy másik Bat Man szintén... A Renegade sorozat is jó, a Target Renegade -t mi tesómmal együtt vittük "dual player" módban végig. :-D A Xeno is jó volt, a Nato Assault is, a Cauldron is, Sim Sity is, Passziánsz is, Nautilus is, Impossible Mission II. is, Swap is, Exolon is...
Ami sajnáltam, hogy (előbb-utóbb) játszhatatlan szinte, az az Airwolf, a Ghost Busters, a Magic ball, és az Orient Express.
(De persze volt, ami alapból gagyi volt ÉS játszhatatlan... :-P )
-
néhány kedvencem:
-batman
-wriggler
-wizards lair
-jack the nipper 2
-manic miner
-jet set willy
amúgy attól hogy nehéz még lehet kellemes egy játék, ha hagy játszani. pl a wriggler, wizards lair is nehéz, de hagy sokat játszani, sokat lehet benne csinálni és azt élvezet is.
a kulcs amúgy sokszor az ergonómia. amit lehet a játékban csinálni, azt könnyen lehessen és kellemes legyen.
-
"alap" Bat Man, Impossible Mission II.
Csak hogy ezt a kettőt ragadjam ki hirtelen (idővel az összes itt javasoltat át fogom nézni), mert ezeket én is kapásbó ismerem:
mindamellett hogy az alap batmant (gondolom az az űrhajó-darab gyűjtögetős) nagyon szerettem, és színes (nek mondható) pixelgrafikáját imádtam, legjobbak közt tartottam számon,
attol még egy játszhatatlan horror volt ...
2 szobát sem megy át benne normál halandó ...
és mikor pld. jön az a szoba, ahol körben szűk folyosón a szoba közepén 2 kutya megy körbe ... még ma is besírok ha eszembe jut ...
hogy lehet azt a játékot érezni, játszani vele ? értem én hogy szuper, de tényleg tudtál benne menni anélkül hogy 4ezerszer meghalnál másodpercenként ? vagy ez is trn könnyítéses verzió élménye, ami benend van ?
IM -nak meg akármelyik része símán csak ultranehéz, kettőt lépni nem tudtam bennük.
Nem értem hogy képesek az emberek ezekkel rendesen játszani ... :)
-
Csak hogy ezt a kettőt ragadjam ki hirtelen (idővel az összes itt javasoltat át fogom nézni), mert ezeket én is kapásbó ismerem:
mindamellett hogy az alap batmant (gondolom az az űrhajó-darab gyűjtögetős) nagyon szerettem, és színes (nek mondható) pixelgrafikáját imádtam, legjobbak közt tartottam számon,
attol még egy játszhatatlan horror volt ...
2 szobát sem megy át benne normál halandó ...
és mikor pld. jön az a szoba, ahol körben szűk folyosón a szoba közepén 2 kutya megy körbe ... még ma is besírok ha eszembe jut ...
hogy lehet azt a játékot érezni, játszani vele ? értem én hogy szuper, de tényleg tudtál benne menni anélkül hogy 4ezerszer meghalnál másodpercenként ? vagy ez is trn könnyítéses verzió élménye, ami benend van ?
IM -nak meg akármelyik része símán csak ultranehéz, kettőt lépni nem tudtam bennük.
Nem értem hogy képesek az emberek ezekkel rendesen játszani ... :)
Ne vicceljünk kérem, a Bat Man (nem örökéletes!) volt, hogy 18 órát (!) járt nálunk egyhuzamban! :-) Többször is végig csináltuk, de tény, hogy fél nap kellett hozzá!
IM2 -t is végig csináltam én is többször is, de az is tény, hogy 1-1 "már majdnem kész" állapotnál történt ÁÁÁÁÁÁÁÁ hang hallása után a hajamat téptem! :-D Mégis nagyon szerettem, jó hangulatú játék! (Az I. még kicsit szegényes volt, a II. nagyon jó! :-) )
-
Batmannal én se jutottam pár szobánál tovább.
-
IM2 -t is végig csináltam én is többször is,
Nem értem ... nem eléggé koncentrálok akkor, vagy érzék kérdése lehet ez is, mint a zene ?
Ha ilyen játékok valakiknek (nem 1-2 embernek, hanem nagy arányban) nem frusztrálóak, akkor persze hogy nekik nem volt a 8 bites kor az "1000 flappy bird" kora ...
-
A Batmanben a kétkutyás szobán még túljutottam örökélet nélkül, de még örökélettel se tudtam végigvinni :D , igaz, ennek ellenére én is szerettem.
Az akkori játékok 95%-át szerintem nem is lehetett végigvinni csalás nélkül, vagy csak én vagyok az ultrabéna :D , viszont ott voltak az olyan játékok, amiket végigvittél, és kezdődtek elölről, csak nehezebb szinten, pl Starstrike, mindig is szerettem az olyan játékokat, aminek van vége is, és gratulál, mondjuk a Starstrike egy átmenet, mert van egy kis gratuláció, aztán jön minden elölről nehezebben :D
-
HoH
Én már csak ennél vagyok leragadva.
Örök élet nélkül többször végigvittem, most azon vagyok, hogy minél kevesebb életet veszítsek.
-
Starstrike
Ez a játék nem bugos? A pálya legvégén, amikor a bolygó felrobbanása előtt ki kell lőni azt a két valamit, hogy ki lehessen menni a kapun, az a két valami nem robban fel a kilövéstől, hanem ottmarad, csak az őket összekötő vonal tűnik el. És fura, hogy többször is "kilőhetjük" őket, második belelövésre is ad hangot.
-
Nekem meg a verekedős és a shotem játékok frusztrálóak Sosem jutottam messze bennük. A labirintus játékokat a mai napig imádom és inkább ezekhez volt motivációm, (mert az a lényeg, :)) végigjátszani.
Batman
Nodes
-
Ne vicceljünk kérem, a Bat Man (nem örökéletes!) volt, hogy 18 órát (!) járt nálunk egyhuzamban! :-) Többször is végig csináltuk, de tény, hogy fél nap kellett hozzá!
IM2 -t is végig csináltam én is többször is, de az is tény, hogy 1-1 "már majdnem kész" állapotnál történt ÁÁÁÁÁÁÁÁ hang hallása után a hajamat téptem! :-D Mégis nagyon szerettem, jó hangulatú játék! (Az I. még kicsit szegényes volt, a II. nagyon jó! :-) )
Dettó mi is! :-) Az ÁÁÁÁ-t mi is "imádtuk" :-) Egymást váltva játszottunk a Batman-nel, versenyeztünk ki jut tovább el benne.
A Batman-ben talán a legbosszantóbb dolog a véletlenszűen mozgó szörnyek voltak. Szegény ember MI-je ;-)
Ezt már lehet írtam korábban, de anno mikor még nem volt gépünk és kaptunk egyet kölcsön betöltötte nekünk a gép gazdája a Sorcery-t, hogy azzal játsszunk. Egész nap nyomtuk, de végig is vittük öcsémmel :-)
Mi a Renegade első részével is sokat játszottunk, aztán a Target Rendegade-val ketten is.
A Robin of the Wood-ot is sokat játszottuk. Mennyire idegesítő volt mikor mentünk és pont ott jelent meg az új szobában a pocok vagy micsoda és leszívta az energiát ;-) Nodes of Yesod-dal is szerettünk játszani. The Curse Of Sherwood is kedvenc volt, térképet is csináltunk hozzá. Persze ezek közül a Robin, a Nodes és Sherwood is olyan játék volt amivel szerettünk játszani, de mivel a célját csak tippelni tudtuk, így sosem értünk a végére egyiknek sem. Viszont elég sokat próbálkoztunk.
Mondok olyat is amit nem szerettünk, mert nagyon nehéznek találtuk: Jack's card of house. Na, annak már az ugrás közbeni hangjától is frászt kaptam, főleg akkor amikor már az ugrás elejénél tudtam, hogy rossz helyre ugrottam. ;-)
-
de anno mikor még nem volt gépünk és kaptunk egyet kölcsön betöltötte nekünk a gép gazdája a Sorcery-t, hogy azzal játsszunk. Egész nap nyomtuk, de végig is vittük öcsémmel (http://enterpriseforever.com/Smileys/phpbb/ds_icon_smile.gif)
De hogyan könyörgöm, az ég szerelmére, hát hány szoba van abban ? Nyolcmillió azonnali halált jelentő csapdával, ahol már esélyed sincs töltődni ...
Bolyong az ember össze vissza, és három szobánként meghal ... Hogy játszottátok végig egy nap alatt ...
-
Nem is olyan rossz ez a sorcery ... :)
Egész jókat lehet vele röpködni, ha az ember figyel. Valahogy más a ritmusa mint egy átlag játéknak, mikor az ember beér egy szobába nem nézelődhet körbe hogy mi van ott, szemvillanás alatt kell dönteni a látvány alapján, hogy mit akar az ember csinálni. Csak bele kell törődni hogy ez nem egy "nézelődős" játék.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy mindíg újratermelődnek a szörnyek, pedig a játék erejéig megjegyzi a leölteket,
nem szabad megijedni a szörnyektől, nem kell mindenáron akarni kicselezni őket, mert 100% -ban úgysem lehet, csak minimalizálni kell az érintkezést, és röpülni tovább,
ha cselezgetni kezdünk, akkor veszítünk,
meg kell tanulni idővel hogy melyik tárgy mire jó,
melyik fogja melyik ellenfelet,
és meg kell tanulni a térképet ...
Sőt mivel a játék mindíg máshonnan indít, és talán még a tárgyak sem ugyanott vannak, mégha lassabb is a tanulás az elején, sokkal kevésbé repetitív ...
De mondjuk az is lehet, hogy ha mindíg ugyanonnan indultam volna, akkor nem ijesztett volna el ... mert láttam volna a fejlődési lehetőséget.
Csak azok a szivatós vízek ... De végülis van pause, ha az ember nem lusta nyomkodni, nem szívja meg ...
Lehet ez valakinek megy 1 nap alatt, de van akinek hetek alatt. Én valszeg a második csoportba tartoznék. De én még 2 hetet nem játszottam sztm életemben játékkal, nemhogy 8 bitessel ...
-
Hmmm ... ez a boulder dash valóban nem is lenne rossz ... csak az első két részének kéne egy kis endi féle grafika,
a harmadiknak meg jó a grafja, csak a színeket kifelejtették ... :)
Biztos fekete-fehér TV -je volt a készítőnek ...
-
Megkockáztatom hogy a Head over heels simán indulhatna ebben a kategóriában,
pláne hogyha nem "tegnap" lett volna enterprézlizve, hanem még a régi szép időkben ... :)
-
Én úgy gondolom, hogy mindig az életkor határozza meg, hogy melyik játék a jó.
Amikor még nem volt olyan jó a szem-kéz kapcsolatom a sorcery nem ment. Viszont a Beach-Head bomázósdiját nagyon szerettem, mert ott csak lövöldözni kellett. Sajon nem tudtam angolul, és nem értettem miért nem lehet folyamatosan lőni, amikor a távoli hajókat kell elsüllyeszeni. Szóval a tankos részhez már nem jutottam el.
Azt is hozzá kell tenni, hogy egy gyermeknek nincs annyi kitartása mint egy tininek, és hamar megúnja a sikertelenséget. Volt úgy, hogy egy játékot csak azért töltöttem be, hogy az első pályát megcsináljam pl. Autománia.
Az UP-Down a békával nem kötött le. Mert mindig meghaltam. A Garfield azonban igen, még akkor is, ha csak 3-4 képet tudtam bejárni, mert nem voltam tudatában, hogy kell az ajtón kimenni.
A Motos jó volt, abban a kezdeti sikerek megtanítottak a kitartásra.
A Savage/North Star/Strider jól lekötött, mert ott lehetett mindenkit mindenkit gyilkolászni, és közben a cél annyi volt, hogy folyton jobbra kellett menni. Itt is talán az volt a kulcs, hogy öröléletes volt a jéték.
A Saboteur-ben sosem sikerült kijönnöm a vízből, ezért az első 2-3 perc után már nyomtam is a hátsó piros gombot. Azt hiszem 12-13 lehettem amikor egy véletlen joy mozdulat miatt felmászott a hídra. A Last Ninjában a függöny mögött dettó.
Az Enterpress újságok leírásai megmutatták, hogy hogyan kell egy eddig "játszhatatlan" játékkal játszani, a The Untouchhables eseténben a raktárban kellett a cheat továbbá, hogy valaki "megsúgja" hogy a fehérruhás Cow-Boyt-kel sokáig lőni, hogy adjon egy "oklevelet". Érdekes, hogy a következő szintek betöltése után még izgalmasabb pályákkal találkozhattam, és úgy örültem nekik.
A Vendettában soha nem jöttem volna rá az újság nélkül, hogy hogyan kell teljesíteni a szintet. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán tárgyakat lehet felvenni, vagy dobozokat kinyitni. Csak kóvályogtam azon a 3 pályán, felmásztam a létrán, de semmi. Ráadásul az első pálya kulcsa az ököllel betört ajtó, ami jegyezzük meg úgy néz ki, mint egy statikus tereptárgy, ami csak dísz.
A tiniként megszerzett Get Dexter volt nálam az über, addig mindig csak olvastam róla, forradalminak tartottam a szemléletet, ahol szinte minden asztalt, minden széket el lehet mozdítani. Végre a tereptárgyak nem csak statikus dolgok, hanem dinamikusak. Sajnos a játék vége nagyon gagyi lett a mezőkkel és szereplőre ráeső tárgyakkal.
A Jedi visszatér-ben sem jutottam messzire, pedig nagyon menő játéknak gondoltam. A Batman movie-ban 11 évesen sikerült elérni a sikert, amikor túljutottam a raktáron, nagyon büszke voltam magamra, csak az volt a baj, hogy batmobillal az utcán vége lett és kezdhettem előlről.
Azt hiszem a 8 bites világban a checkpointok hiányoztak egyes nehéz játékoknál. Pl a mászkálós Batman lehet jobb lett volna, ha az utolsó chekpoint minen alkalommal visszatölthető lenne, nem csak egyszer.
A Nether Earth jó volt, szerettem robotot építeni és felfedezni. Nukleáris robbantással átrendezni a terepet. Nekem egy hibás verzióm volt, ezért nem fogyott az anyag, és mindig a maximális robotszámot tudhattam be magamnak (nem is értettem minek a gyárakat elfoglalni), ráadásul az ellenség buta volt, könnyen legyőzhető. Mivel nagy a pálya és lassú a mozgás, félnapokat ültem a gépnél.
Az Arhnem 13 évesen fogott meg. Fontos szerepet játszott, hogy magyar volt. Akkor már tanultunk az iskolában a háborúkról történelem orán, ki tudtam magamat próbálni a hadvezérként. Természetesen nem sikerült teljesiteni. Nehéz játék.
Elfogyott az irásra szánt időm.
-
Hogy hívják ezt a játékot amit EP-re írtak és hasonlóan néz ki mint az alább linkelt?
https://www.youtube.com/watch?v=pH-LaFQxw3k
-
Talán Galaxy?
-
........? (http://www.ep128.hu/Ep_Games/Leiras/Invaders_2.htm)
-
Azt hiszem találtam egyet: Joe Blade 3.
Ami azért is érdekes, mert Joe Blade 2 -t nem találtam,
viszont a síma Joe Blade pedig épp ellenkezőleg: baromi frusztráló, hamar kinyír, stb. sokkal kellemesebb a 3.
A 3 -nak viszont valahogy el van romolva a fejléc grafikája ... :(
Hát semmi sem tökéletes ...