Az, hogy csak ezekkel a .TAP fájlokkal működik és kész.
Más számítógépekkel ellentétben az EP fájlformátuma MS-DOS kompatibilis, így az EP programok tárolás sima PC-s fájlokban történik, nem szoktunk vacakolni TAP fájlokkal. Így a fő kérés az volt, hogy a sima fájlokból állítsa elő a csipogást. Ehhez felajánlottam az EXOS magnó kezelő forráskódját, amiből ki lehet nézni az algoritmust (ami egyébként nagyjából le is van írva az EXOS könyvben). De el se kérte...
Másik kérés a turbo támogatás volt, már a ROM rutinnal is el lehet menni úgy 2700 baudig (2400 helyett), lehet, hogy ha nem szalag van használva, akkor kicsit több is belefér.
Aztán ott van még a TPT is, ami turbó mellett tömörít is. Ennek a forráskódja is fel volt ajánlva.
Nos, igazából teljesen mindegy, hogy egy számítógép fájlformátuma MS-DOS kompatibilis-e vagy sem, a programokat simán (primitív bináris formában) lehet PC-s fájlokban tárolni. (Sőt, az EP-on sem a fájlformátum egyezősége, hanem a fájlrendszer kompatibilitása egyszerűsíti le a dolgokat. De ez csak rosszindulatú kötözködés, amiért bocsánatot kérek.
Tényleg igazán sajnálom.) Amikor lemez- vagy szalag-képfájlt használnak, az alapvetően az egyszerű használat (és az "autentikus" forma, bár ez utóbbi nyilván kicsi jelentősségű) miatt van.
Például Commodore gépek esetében gyakorta nem fájlokat írogatnak a lemezekre, mert a fájl keresése a katalógusban tovább rontaná az amúgy is eszméletlenül lassú hozzáférést, hanem többé-kevésbé direktben bele van kódolva a program lemezkezelő rutinjaiba mit merre talál, és közvetlen szektor olvasásokkal intézi a betöltést. Ilyenkor a betöltőt leszámítva
nincs fájl a lemezen. Ezt hogyan kellene PC-s fájlrendszerben tárolni? Nyilván nem vagyok minden dolgok tudója, de a lemezkép fájlnál én még nem hallottam jobb megoldásról. Plusz még ott az egyszerűség, mivel így csak ezt az egy fájlt kell (igaz, speciális módon) rávarázsolni a lemezre, és egyből ott a betöltéshez optimalizált (Commodore meghajtókon nagyon számít az adatfolyam elrendezése a lemezterületen) adatstruktúra, ellentétben azzal ha csak különálló fájljaid vannak. A TAP-oknál is valami hasonló lehet a helyzet, nem csak a tényleges adattartalom rögzítésére szolgál, hanem leírja a reprodukció módját is.
Feltételezem, az a könnyedén odavetett "sima fájlokból állítsa elő a csipogást" rögtön lelökte az összes ékszíjat az alkotóról. Ugyanis ebben, ha belegondolsz, rengeteg paraméter és ezzel buktató van, és sosem a felhasználó a hibás, hanem aki konstruálta a cuccot. Régen csak betöltötted (vagy csináltad azt amit EP-sek szoktak volt) a gyorstöltőt, belökted a kazit, és már jött is befelé a program, ha a szalag még el nem vásott. Itt meg fejleszteni kell egy általánosan paraméterezhető majdnem szintetizátort, amihez egynéhány új profilt is ki kell kísérletezni, amikről majd kiderül százszor, hogy mégsem jók és lehet javítgatni. Mindezt esetleg egy olyan rendszeren, ami nem is igazán érdekli a készítőt. Valahol azért érthetőnek tűnik, hogy nem tört ki nagy lelkesedésben csak attól, hogy forráskódokat ajánlgattál neki. Egy normálisan összeállított műszaki specifikációval lényegesen gyorsabban és többre lehet jutni, mint egy ismeretlen rendszerhez írt forráskódok elemezgetésével végzett soha véget nem érő tökörészgetéssel.
A felhasználó szeretné, hogy maximális kényelemben használhassa azokat a dolgokat amiket megvesz. Ez teljesen jogos elvárás. Az viszont korántsem az, hogy csak ezért a fejlesztőnek mindenféle olyan igényeket is ki kellene elégítenie, amik kiszolgálása az ő szemszögéből aránytalanul sok erőfeszítést követelnének. Viszont ha már itt járunk, térjünk vissza az elejéhez! Valahogyan azok a TAP-ok is elkészültek egyszer valamikor, és gondolom nem bitenként rakta össze valaki a két dolgos kezével. Tehát lennie kell olyan módszernek, amivel legyárthatóak azok a képfájlok, amiket már lehet használni az adott perifériával. Értem én, hogy nyűgös meg milyen dolog már ezzel vívni a XXI. században, de hát csak nem kell egy célszoftver használatánál több tehetség a programok (amiket már úgyis PC-n tárolsz) átalakításához.
