Na ennek a topiknak (ahogy tőlem azt már megszokhattátok) újra semmi köze nem lesz a valósághoz ... Akik a gyakorlati problémákat kedvelik inkább, nem az elvi tökéletesség boncolgatását, már ugorhatnak is egy másik topikra. Mert itt most kérem szépen nagyjából a szőrszál újabb sokfelé hasogatására készülök, valahol a viszkisüveg és a sorozatbámulás között félúton ...
Ráadásul amit ide gyűjtök, azt máshol részletekben már tárgyaltam/tárgyaltuk.
Gondolkodtam jobb címen, de nem jutott eszembe jobb. Próbálom érzékeltetni mit is akarok érteni az "álom" jelzőn (asszem az itt most jelző) ... Valami olyasmit, hogy "tökéletes" de az nyilván felhasználók és felhasználások függvényében változó, hogy mi a tökéletes ... Én inkább ilyen "jó felhasználói élményt nyújtó", "apple szerű élményt nyújtó", "nem gyermekbetegségek sebeiből vérző", "nem frusztráló tökéletlenségeket halmozó" dologra gondolok.
Mint láthatjátok ez egy hardver topik, itt (most
) nem azon akarok sírni, hogy "jajj mér nincs sprite meg vízszintes scroll", mert bár végülis ezek valahol hardver dolgok hiányai, valahol mégis elvi funkciók, amit ha nem tettek bele hardverből, elvben mindenféle módszerekkel orvosolhatóak, megoldhatóak, elkerülhetőek vagy kiküszöbölhetőek.
Én itt most tehát nem azokról a dolgokról akarok sírni amik nem kerültek az EP -be. Hanem azokról amik belekerültek. Sőt egy picit (jó szokásomtól eltérően) pozitív attitűddel. A topik tulképp azt célozná, hogy a végére összeálljon egy olyan EP (pld. nálam), ami minnél kevésbé hordozza magában egy átlag EP hibáit ... Vagy hogy akik már összerakták a magukét, azok elmondhassák a trükkjeiket.
Aztán az is lehet, hogy ilyen EP -t csak én akarok összerakni, oszt így magamnak blogolok.
Vagy tíz éve lehet már hogy megvettem az első noteszem. A dolog jó cucc volt belül, minden alkatrészből, csippből, alrendszerből a kor nívójának a közel legjobbjait tartalmazta minden szempontból ... és mégis olyan 60% -os áron tette ezt ... én persze jófajta olcsójánosként rá is cuppantam, aztán rájöttem (napok, hetek alatt) az ellentmondás nyitjára: a cucc úgy volt összehányva. Hogy úgy mondjam, az "unibody" ellentettje volt a cucc ... kb. két hónap alatt repedt szét a teteje a napi 2X kinyitástól, esett szét, akadt, lötyögött, szorult rajta/benne minden aminek köze van az alkatrészek összeszereléséhez. Mikor vettem úgy ránézésre nem volt gáz vele, minden klappolni látszott, és ugye a tech paraméterei frankók voltak. Csak épp az nem volt ráírva, hogy vidd haza, csatlakoztass rá perifériákat, és soha többé ne érj hozzá mert azonnal szétesik.
Na valami ilyesmi élmény volt nekem annó az EP is. Nem ennyire kontrasztosan talán, de jellegét tekintve mindenképp ilyen. A tíz évvel ezelőttiekhez képest az EP -s elvárásaim is nyilván kisebbek voltak, meg hát az EP sem volt annyira kor nívó alatt összerakva mint az említett notesz, de az elmény ugyanez volt.
Persze biztos hiba volt az is, hogy a commodore volt az általam ismert gép (a c16 formájában) és nem pld. a spectrum, ami talán EP -hez hasonló "óccsógép" kategóriában versenyzett, és talan még az EP -nél is "csapnivalóbb" vagy gyengébb kivitelű volt (vagy lehetett, hisz tán életemben nem nyúltam eredeti spectrum -hoz). Szóval amolyan commodore gép összerakottságot, gondoltam alapnak, mikor az EP -t választottam.
Ennek ellenére mikor elkezdtem az EP -t használni, azt vettem észre hogy "semmi" sem működik rajta normálisan. Minden van, de semmit sem lehet könnyedén és elvezettel használni. Ennek persze vegyes okai voltak, nem csak az EP tökéletlenségei, hanem a vásárolt perifériák (pld. használhatatlan fényerővel és fókusszal rendelkező fekete-fehér nagyképernyős TV éveken keresztüli használata, ami nappali fényben kb. nem is látszott) tökéletlenségei is.
A topik tehát azt célozná, hogy valahogy összeálljon a hibák nélküli EP konfig. Mely amit tartalmaz, azt jól tartalmazza. Élvezet a használta. Nem biztos hogy összejön.
De mik is voltak a hibák ... összevissza írom őket, nem érdemes nagyságrendbe állítani őket, mindet ki kell írtani, összerakva egy olyan EP konfigot, amelyik egyiket sem tartalmazza:
- A belso "hangszóró" hangja megkérdőjelezhető volt már a korában is. Ráadásul egy kicsit mindegyik máshogy szólt, valószínűleg a felfogatásának, annak ragasztójának különbségei miatt. Nem lennék meglepve ha kézzel rakosgatták volna azokat oda, de lehet hogy maguk a piezzók is különbözőek ... Lényeg hogy valamelyik gép csak gyengén szólt "minőségben" valamelyik meg össze vissza rezonált a különböző frekiken. Én annak ellenére hogy a billentyű kattogás nélkül nem tudok élni, ott kapcsoltam le, kötöttem ki, némítottam le a belső hangszórót, ahol csak tudtam.
- A billentyűzet mind tactile feedback, mind tartósság szempontjából valahol az alján volt. Szinte amolyan "gyerekjáték" kategória, ahol nem kell működjön, csak hasonlítson, "úgy nézzen ki, mintha billentyűzet lenne". Billentyűk nem mozognak csusznak, nem mindegy hol nyomod meg őket, fólia reped, törik, többször érzékel, nem érzékel.
- Belső joy a billentyűzet hátrányait hatványozottan előhozza, bizonytalan a mozgás, hiába a gumi, fura holtjátékok es akadások kombinálódnak a fólia leghamarabbi törésével, vagy legrosszabb esetben a joy mechanikai szerkezetének törésével. A belső joy harmónika része az idővel valamiért elkezd "nedvesedni". Valami ragacsos csillogó anyag csapódik ki vagy rá a felszínére. (És nem, nem a fantáziám pörög.) Szinte minden joy -nak a harmónika részénél tapasztalom ezt. Először azt hittem, hogy leöntöttem valamivel, pld. kóla, de olyan EP -knél is jelentkezik, amit szépen tisztán raktam el, es senki nem nyúlt hozza. És csak a joy harmónika része, máshol a gép nem izgul fel.
- Körben az élcsatlakozások még akkor sem csatlakoztak precízen, mikor voltak "gyári" átalakítók, csatlakozók, a házilag barkácsoltakról már nem is beszélve. Örökké totózni kellett, bármit dugtál rá, hogy jól dugtad -e rá, vagy merre kell toljad 2 tizedmilimétert, hogy működjön, hússzor próbálkozni, illetve hogy most azért nem működik mert rosszul van rádugva, vagy egyéb okokból. A házilag barkácsolt csatlakozókról a kábelek szinte mindíg leszakadtak, szinte soha nem volt megcsinálva a kábelek tehermentesítése ezeknél a csatlakozóknál. EP típusú csatlakozókat nem lehetett kapni, melyekkel az ember szerelhetett volna.
- Kép az esetek 90% -ában csapnivaló volt. Az RF hőmérséklettől és kb. mindentől össze vissza mászott, állandó utánhangolást igényelt, a készülékek összemelegedési idejének különbözö szakaszaiban a legfigyelmesebb hangolás mellett is különbözö maximális képminőség elérésével. Csak a legszerencsésebbeknek volt egy kisképernyős junoszty TV -jük "monitor" módra alakítva, ami az EP monokróm kompozit jelének direktben a junoszty kompozit bemenetére kötését jelentette, mely a TV belső hekkelését igényelte, mert nem volt rajta kompozit bemenet. Ennél "profibb" monitort még csak nem is láttam.
- A gépre, tápra nem szereltek kapcsolót. A gépet állandóan húzkodni kell, és mivel a tápcsati (nyilván) hátul van, ezért célozgatni, tapogatni kell.
- Háttértárat esetek 90% -ában a magnó jelentette, hátrányait ismerjük. Pedig igényünk jobbra már akkor is volt. Csak épp nehéz volt elérni.
Egy átlag vagy puruttya EP -s sorsa tehát elég frusztráló volt. Vagy legalábbis nekem. De mostanra itt a népek (és persze a kor) olyan dolgokat értek el, amikkel talán meg lehetne valósítani a mindenkor EP geek nedves álmát: olyan EP -t mintha az apple tervezte volna. Ami működik. Aminek nem vesződség és frusztráció a használata.
Hiszen vannak az eredetihez képest jobb minőségű billentyűzet fóliáink, a billentyűzeteket talán lehet úgy kenni, vagy más módszerrel jobb kialakításúvá tenni, hogy stabilan és könnyen működjenek, hamarosan lesznek cartridge -ba rakható szuperkényelmes háttértáraink, amik mellesleg nem rontják a gép kompaktságát esztétikáját vagy hordozhatóságát, mint akár az eredeti EP exdos/floppy páros, ami egy dupla méretű, összevissza formájú legó tepszit csinált az amúgy dizájnos alapgépből még akkor is, ha a lelkem egy komolyabb darabját adtam volna érte annó. Aztán megabájtos méretű memóriabővítéseket rejthetünk a gép burkolata alá. Aztán olyan monitor megoldásokat lehet olcsón vásárolni (akár szuperlapos CRT TV -k formájában, akár 4:3 -mas TFT monitorok formájában), melyekről annó nem is álmodhatott az egyszeri EP -s. A CRT TV -ket direktben, a 4:3 -mas TFT -ket scandoubler -eken keresztül köthetjük az EP -re. Nekem annó pld. nagyon hiányzott az EP korabeli monitorokból a forgathatóság. Ezerszer elképzeltem, hogy írok játékot függőleges képernyőre, és a nagy TV -t majd elfordítom az oldalára (amit használtam, annak ilyen szögletes nagy doboza volt még, és megállt volna az oldalán is), és úgy fogom tolni a cuccot. Hogy mekkora poén is lesz majd hogy egy játékkal úgy tudsz játszani ilyen arcade képarányokban (függőlegesen hosszabb) hogy a nagy TV -t el kell forditsd ...
De aztán ebből végülis a józan ész hatására semmi nem lett ... Azonban ma egy 4:3 -mas forgatható TFT monitort, amit egy laza kézmozdulattal lehet elfordítani, azt pár ezresért meg lehet szerezni ...
Szóval mindegy hogy az ember autentikus EP kasztniba, vagy PC házba szeretne "enthusiastic" EP -t szerelni ... mostanra vagy legalábbis hamarosan megteheti.
Szóval én megpróbálok összerakni egy ilyen konfigot ... Először EP házba, aztán pedig majd PC házba is, abba beleférnek a floppy,hdd,stb. dolgok is, valamint lehet Das Keyboard minőségű billentyűzetet rakni mellé. Van valakinek már ilyen ? Ami patent vagy pöpi ? Bármelyik fajta is, nem kell a PC házas legyen.
