Emulációban többet nem tud, használatban és megjelenésben tér el. Talán két dolog az, ami használat szempontjából markánsan máshogy megy, mintha önálló ep128emu-t futtatna az ember:
- az indításhoz meg kell adni, hogy milyen tartalmat szeretne az ember betölteni (ami itt lehet diszk, szalagos image, vagy a fileio-val rögtön a programfájl)
- az irányítás alapvetően nem billentyűzettel történik, hanem egy virtuális joypad-del (retropad), ami tetszőlegesen felüldefiniálható, tehát végeredményben maradhat a billentyűzet is, de nem muszáj, én is egy xbox kontrollerrel tesztelem
A környezet támogat savestate-eket, amik tulajdonképpen ep128emu savestate-ek. Bekapcsolható egy "rewind" funkció is, ami folyamatosan menti az állapotot, szükség esetén vissza lehet ugorni az (emulált) időben. Meg még rengeteg dolgot, amit nem próbáltam, képernyőrögzítés és streamelés, hálózatos játék... Ugyanakkor az ep128emu menüi semmilyen formában nem jelennek meg, nincs lehetőség ROM konfigurálásra, debuggolásra stb.
Megjelenítésben pedig ad egy felületet, amivel az emulátor magnak nem kell foglalkoznia a video (és hang, és bemeneti) driverekkel, tehát tetszőleges felbontásban futtatható (ablak, fullscreen mindegy), és a már említett CRT pixel shader-ekkel tovább hangolható az eredmény.
Végső (?) cél az lenne, hogy EP-re is meglegyen a lehetőség, ami már rengeteg 8-16 bites rendszerre megvan: a játékok egyszerűen előszedhetőek legyenek modern rendszereken ezzel a retroarch megoldással, ennek egyik válfajaként kifejezetten retro célú kisméretű számítógépeken. Ehhez azért még sok minden hiányzik, ha ez a core elér egy stabil állapotot, akkor is még be kellene kerüljön a megfelelő csatornákra, hogy egyszerűen telepíthető legyen, és akkor még a játékadatbázisról nem beszéltünk.
Pár minimális dolog azért van benne újdonság is: a bemenetként érkező fájlról megállapítja, hogy milyen rendszerhez való (EP, TVC, CPC, ZX), és ha tudja, el is indítja rögtön (load és barátai), illetve ez a keret-levágás.