Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a gyors válaszokat és segítséget.
A KSH Könyvtárából sikerült kikölcsönöznöm... és... hát... pörög a szkenner rendesen
Ha érdekel valakit, szívesen átküldöm.
Egyébként felajánlottam nekik, hogy 5000 Ft-ért megveszem az egyik példányt (kettő van nekik raktáron), de sajnos nem adták el.
Az antikvarium.hu-n ezer éve elő van jegyezve, sajnos teljesen reménytelenül. Ott az a trükk, hogy minden könyvet elő lehet jegyezni náluk, ami valaha volt nekik egyetlen példányban (és nem lesz soha többé :-/ )
Igen, a CPC 1985-ben és 1986-ban is az év házi számítógépe lett Németországban (1985-ben a Schneider CPC 464, egy évvel később már az Atari ST-vel megosztva a CPC 6128).
Nekem van ilyen is, olyan is, Amstrad és Schneider változat is. A 6128-as szerintem egy fantasztikus gép. Hihetetlen kalandok árán, netről rendelt szíj és Ikeában vett bútor alá való filc segítségével (!) sikerült felújítanom a floppy drive-ját, azóta rengeteg örömet okoz. Épp nemrég írtam a gyerekeknek egy memóriajátékot Basicben, kártyák helyett színpárokat kell megtalálni egy 6x5-ös táblán (számok "alatt" vannak a színek "elrejtve"). Nagyon élvezzük, egyelőre én tartom a rekordot
) (Nem csaltam, véletlenszám generátorra épül a program, így nekem sem könnyebb)
Magát a gépet onnan ismerem egyébként, hogy az egyik gimnáziumi osztálytársamnak Schneider CPC 464-ese volt (1987-88 környékén járunk...) Sokáig azt hittem, ez egy Schneider-gép és az Amstrad csak megvette a licenszet, ahogy 1986-ban a Sinclair-gépek gyártási jogát is átvették. De nem erről van szó: most már tudom, hogy a C64 és a ZX Spectrum sikerén felbuzdulva 1983-ban kezdték el fejleszteni és teljesen saját fejlesztés lett, nagyrészt egy Roland Perry nevű fiatalembernek köszönhető, hogy összejött. 1984 áprilisában mutatták be a CPC 464-est Angliában. 1985-ben ott 25% piacrészt szerzett, Németországban a Schneider-változat megelőzte a C64-est és 1985 végére piacvezető lett, Franciaországban pedig 60%-os részesedésük volt egy időben, szóval átütő siker lett, minden bizonnyal annak a koncepciónak köszönhetően, hogy csomagban lehetett kapni (beépített magnó, később floppy + mono vagy színes monitor, amely egyben a tápegység is volt!), viszonylag olcsón (249 fontról indult).
Azt pedig egy magyar Enterprise-os oldalról tudtam meg, hogy az Enterprise (korábbi nevén Elan) beperelte az Amstradot, amikor meglátta a gépet, merthogy a billentyűk színei eléggé hasonlítottak az akkor még csak prototípusként létező Enterprise-ra. A perben nem sikerült bizonyítani a másolást.
