előkerültek az EXDOS bővítés eredeti leírásai vagy a fontos fejezetek még mindíg nincsenek?
Azok sajnos továbbra is hiányoznak
érdekelne pl. hogy az EXDOS(FD) EXDOS(FC) EXDOS(FB) bővítők meghívásával milyen lehetőségeket biztosít az EXDOS?
Engem is érdekelnének
Amit visszafejtés során sikerült kiderítenem, azt még az indexes fórumba írtam:
Úgy működik az EXDOS, hogy a 26 logikai meghajtó (A-Z) számára létrehoz egy fizikai meghajtó hozzárendelési táblázatot. Itt kezdetben mindegyik logikai az azonos számú fizikai meghajtóhoz van rendelve, de ez pl ASSIGN utasítás hatására változhat.
Ha meg van a fizikai meghajtó száma, akkor egy másik táblázatból keresi ki a fizikai meghajtó leíróját. Ez a táblázat 3 bájtos elemekből áll, megadja a leírót tartalamzó szegmens számát, és persze a leíró címét.
A fizikai meghajtó leírója többek között tartalmazza kezelő program szegmensszámát és kezdőcímét, a kezelőprogramhoz tartozó RAM terület szegmensszámát és címét. Innen már látszik, hogy milyen szép rugalmasan bővíthetó rendszerről van szó, úgy ahogy azt már az EXOS működésében is megszokhattuk!
Az inicializálási folyamatban úgy néz ki, hogy miután a logikai meghajtók táblázatát felépítette, elkezdi összeszedni a rendelkezésre álló fizikai meghajtókat. Elöször az
EXDOS ábrán látható UNITH egységet veszi fel, ami 4 meghajtót vállal be, ez az egység végzi a floppy kezelést, tehát ez lesz a négy floppy meghajtó A:-C:
Következő és egyben utolsó belső EXDOS egység a RAMUNIT, ami 1 meghajtót vállal, magyarán ez lesz a RAMDISK, E: meghajtóként.
Ezután jön a számunkra roppant fontos rész: az EXDOS lekérdezi a lehetséges EXDOS bővítéseket!
Ez ugy néz ki, hogy EXDOS,0FFH paranccsal kérdezi le a rendszerbővítőket. Ha egy bővítő szeretne csatlakozni, akkor a következő a dolga: saját RAM területén biztosítja a fizikai meghajtók leírónak szükséges helyet. Visszatéréskor B-ben megadja ennek a területne a szegmensszámát, DE-ben a címét. A megadott terület elején pedig a következő adatokat kell letárolni: kezelendő meghajtók darabszáma, kezelő program címe és szegmensszáma.
Ezen adatok alapján az EXDOS elkészíti a szükséges számú meghajtó leírót a megadott RAM területen, és ezek címét eltárolja a saját fizikai meghajtó táblázatában.
Fontos, hogy a bővítő jegyezze meg, hogy egyszer már válaszolt az EXDOS,0FFH parancsra, továbbiakban hagyja figyelmen kivűl! Ez a módszer biztosítja azt, hogy tetszőleges számú EXDOS bővítő csatolható a rendszerhez. Az EXDOS addig kérdezget az EXDOS,0FFH paranccsal, amíg már senki nem válaszol rá.
Amikor összegyűjtötte az összes fizikai meghajtót, létrehozza a szükséges számú EXOS perifériát, A: B: stb neveken.
Ezután még lehetőséget ad az EXDOS a bővítőknek, hogy saját inicializálást végezzenek, ez első esetben, vagyis hidegindításkor az EXDOS,0FCH paranccsal történik. A bővítőknek változatlan BC, DE regisztertartalommal kell visszatérni ebből a parancsból, hogy az összes a bővítő sorban megkapja a parancsot.
Melegindítás esetén EXDOS,0FBH parancs jár körbe.
